I. A járásbíróság a 2013. január 30-án tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével
- az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], 2 rendbeli társtettesként üzletszerűen elkövetett kerítés bűntettében [korábbi Btk. 207. § (1) bekezdés, (2) bekezdés], üzletszerűen elkövetett kerítés bűntettében [korábbi Btk. 207. § (1) bekezdés, (2) bekezdés], társtettesként aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. fordulat] és kényszerítés bűntettében [korábbi Btk. 174. § (1) bekezdés].
Ezért őt – halmazati büntetésül – 3 év 6 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a börtönbüntetés legalább háromnegyed részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható;
- a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettében [korábbi Btk. 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], 2 rendbeli társtettesként üzletszerűen elkövetett kerítés bűntettében [korábbi Btk. 207. § (1) bekezdés, (2) bekezdés], társtettesként aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. fordulat] és bűnsegédként elkövetett kényszerítés bűntettében [korábbi Btk. 174. § (1) bekezdés].
Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetén annak legalább háromnegyed részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható.
A mindkét terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. október 10-én nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt tekintetében megváltoztatta: az I. rendű terhelt börtönbüntetését 5 évre, közügyektől eltiltását 6 évre súlyosította, a II. rendű terhelt börtönbüntetése végrehajtásának felfüggesztését, valamint „a végrehajtás elrendelése esetén” kitételt mellőzte. Egyebekben azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy - a felrótt bűncselekmények megnevezését az I. rendű terhelt tekintetében 2 rendbeli zsarolás bűntette, 2 rendbeli társtettesként elkövetett kerítés bűntette, kerítés bűntette, társtettesként elkövetett testi sértés bűntette és kényszerítés bűntette; a II. rendű terhelt tekintetében bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntette, 2 rendbeli társtettesként elkövetett kerítés bűntette, társtettesként elkövetett testi sértés bűntette és bűnsegédként elkövetett kényszerítés bűntette gyanánt helyesbítette, a kényszerítés bűntettét érintően az (1) bekezdésre utalást mellőzte, a tárgyalási napok felsorolásából az egyiket mellőzte.
A tényállás lényege.
I. pont: Az 1. és a 2. sértett korábban a terhelteknél laktak és 400.000 forint közüzemi díjhátralékkal tartoztak. Az I. rendű és a II. rendű terhelt ennek rendezése végett bírta rá előbb az 1. sértettet, majd a 2. sértettet, hogy Ausztriában, bárokban szexuális szolgáltatást nyújtsanak az oda betérő vendégeknek. A sértetteket a II. rendű terhelt látta el ruhaneművel, óvszerrel, síkosítóval és fogamzásgátlóval. A sértetteket az I. rendű terhelt gépkocsival szállította ki a külföldi bárokba, ahonnan aztán később vissza is szállította. Az I. rendű terhelt folyamatos fenyegetéseinek hatására az 1. sértett legalább 800 eurót, a 2. sértett legalább 400 eurót fizetett a terhelteknek. A terheltek a közüzemi díjtartozást, közvetítői jutalékot és a „vállalkozásukba” befektetett kiadásaikat követelték a sértettektől.
II. pont: A 3. sértett felkereste a terhelteket, kérte, hogy ne zaklassák tovább az 1. és 2. sértetteket, valamint rendőrségi feljelentéssel fenyegetőzött. Erre a terheltek kérdőre vonták a beavatkozása miatt, és a feljelentés megakadályozása érdekében bántalmazták. A bántalmazást követően - a II. rendű terhelt folyamatos jelenlétében - az I. rendű terhelt megfenyegette a 3. sértettet, hogy ne merjen a rendőrségre menni feljelentést tenni, mert volt már börtönben, úgyhogy bent és kint is „elintézi”, ha problémája adódik miatta.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be előbb a II. rendű terhelt védője, majd az I. rendű terhelt, mindketten a bűnösség megállapítása, az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazása folytán hátrányosabb feltételes szabadságra bocsáthatóság, az ítélet meghozatalában törvényben kizárt bíró részvétele és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében. A II. rendű terhelt védője ezen túl sérelmezte a bűnsegédi magatartás megállapítását és a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének elmaradását is.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítványok nem alaposak.
IV. A határozat elvi tartalma:
1. Alkotmányos követelmény, hogy a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány abban az esetben is, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel; a törvény egyéb szabályainak megfelelő felülvizsgálati indítványt érdemben kell vizsgálni, értékelni és elbírálni {25/2013. (X.4.) AB számú határozat rendelkező rész 1. pont, indokolás [50]}.
2. A törvényhozó kifejezett akarata szerint a bíróság elnökének (vagy elnökhelyettesének) elfogultsága [Be. 21. § (1) bekezdés e) pont] önmagában nem vonhatja maga után az elnök (vagy elnökhelyettes) által vezetett bíróság minden bírájának a kizárását [Be. 22. §].
3. A kerítés kapcsán a megszerzés értelmezése. A kerítés elkövetési magatartása nem konkrétan magát a jövőbeli közösülést (fajtalanságot), hanem ilyen célból a passzív alany és nemi partnere majdani egymásra találását a passzív alany szempontjából lehetővé tevő, azt objektíve elősegítő, előmozdító tevékenység. A kerítés elkövetőjének tehát nem szükségszerű az alanyi kapcsolata a passzív alany majdani nemi partnerével, akinek kiléte ismeretlen is lehet a kerítő és/vagy a passzív alany számára. Másként fogalmazva nem a majdani nemi partner kiléte ismeretének, hanem az adott tartalmú nemi partnerkapcsolat közvetlen, más személy közbejöttét nem igénylő objektív lehetősége megteremtésének van jelentősége. Az ilyen értelemben vett közvetlenség a megszerzés kettős célzatából folyik: egyrészt abból, hogy a kerítő haszonszerzési célt követ, másrészt abból, hogy a passzív alanyt a nemi tevékenység felé irányítja.
4. A bűnsegély, függetlenül attól, hogy pszichikai vagy fizikai, általában enyhítő körülményt képez (56. BKv számú büntető kollégiumi vélemény állásfoglalás III.5. pont).
5. Az elbírálás és – az annak részét képező – büntetéskiszabás nem azonos fogalmak. Az elbírálás felöleli a törvényi rendelkezések egészét, míg a büntetés kiszabása alatt a büntetés nemének és mértékének meghatározása értendő, s annak nem része a végrehajtási fokozat és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása. A bíróság az ügydöntő határozatának jogerőre emelkedése előtt a kedvezőbb elbírálhatóságot első fokon, másodfokon és harmadfokon egyaránt alapozhatja – ha egyéb eltérés a két büntetőtörvény rendelkezései között nincs – kizárólagosan a kedvezőbb feltételes szabadságra bocsáthatóság lehetőségére. A jogerőt követő felülvizsgálati eljárásban azonban a büntetés kifogásolhatósága korlátok közé van szorítva, s a kedvezőtlenebb feltételes szabadságra bocsáthatóság lehet nem törvényes, de ezen törvénysértés törvénytelen büntetés kiszabásához nem vezet. [Be. 416. § (1) bekezdés b) pont, 4/2013. (X. 14.) BK számú büntető kollégiumi vélemény].
6. A hatósági eljárás akadályozásának/ a hatósági eljárásban kényszerítésnek bűncselekménye egyrészt a bírósági vagy más hatósági eljárás tényleges megindultsághoz kötött, másrészről állhat minden olyan (egyéb) cselekményben is, amelyek elkövetésével valaki erőszak vagy fenyegetés útján más személyt arra kényszerít, hogy a törvényes jogát ne gyakorolja (pl. a védő ne éljen a kérdezési, észrevételezési, indítványozási jogával) vagy kötelezettségét ne teljesítse (pl. a terhelt, a tanú, a szakértő ne jelenjen meg az eljárási cselekményen). [1978. évi IV. törvény 242/A. § (1) és (2) bekezdés 1. fordulat; 2012. évi C. törvény 278. § (1) bekezdés és (2) bekezdés 1. mondat].
Budapest, 2014. november 12.
A Kúria Sajtótitkársága