A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesnél bekövetkezett munkabaleset kivizsgálása érdekében az I. fokú munkavédelmi hatóság ellenőrzést tartott, majd munkavédelmi eljárást indított. A 2013. június 26-án kelt elsőfokú határozatában megállapította, hogy a felperes egy fő munkavállaló esetén megszegte az egyéni védőeszközök biztosítására vonatkozó kötelezettségét, amelynek során a munkavállaló munkabalesetet szenvedett. A határozat második pontja a felperes terhére értékelte, hogy a festési munkálatokat végző öt fő munkavállaló esetében nem történt meg a kötelezően előírt biológiai monitorvizsgálat elvégzése. A megállapított munkavédelmi szabályszegésekre tekintettel a felperest 2.812.000 forint munkavédelmi bírsággal sújtotta. A felperes fellebbezése alapján az alperes II. fokú határozatában az I. fokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az ítéletében az alperes határozatát az I. fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a munkavédelmi bírság mértékére és kiszabására vonatkozó részletes szabályokról szóló 273/2011.(XII.20.) Kormányrendelet 4-7.§-ában foglaltak alapján azt állapította meg, hogy az alperes nem a jogszabály rendelkezéseinek megfelelően járt el, mert a 6.§-ban meghatározott szorzószámokat munkavállalónként kell alkalmazni, vagyis külön-külön kell megállapítani, hogy a munkáltató hány munkavédelmi normasértést valósított meg, és azt is, hogy az egyes munkavállalók esetében a veszélyeztetés időtartama milyen hosszú ideig állt fenn, majd az így kapott összegeket kell összeadni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria eljáró tanács az alábbi elvi kérdésben döntött:
A munkavédelmi bírság mértékére és kiszabására vonatkozó részletes szabályokról szóló 273/2011. (XII.20.) Kormányrendelet helyes értelmezése szerint a 6.§-ban meghatározott szorzószámokat a jogszabály nem a munkavállalónként meghatározott bírság alapösszegéhez rendeli, hanem a bírság mértékéhez, amely az alapösszeg és az érintett munkavállalók számának szorzata. Tehát a szorzószámokat valamennyi veszélyeztetett munkavállaló figyelembevételével kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy valamennyi, a mérték szempontjából értékelt szabálytalanság minden érintett munkavállaló esetében megállapításra került-e. A jogszabály tehát a bírság összegének meghatározásakor összeadást, vagyis munkavállalónkénti külön számítást nem tartalmaz. Ez az értelmezés eredményezheti csak azt, hogy a bírságösszeg kellő visszatartó erőt fejtsen ki a munkavédelmi szabálysértések ellen.
Budapest, 2014. december 9.
A Kúria Sajtótitkársága