I.
A járásbíróság a terheltet közúti baleset okozásának vétségében [Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 187. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont] mondta ki bűnösnek. Ezért őt 1 év 8 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – fogházra és a közúti járművezetéstől 2 év 6 hónap eltiltásra ítélte.
A terhelt és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljárt Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a kiszabott fogházbüntetést és a közúti járművezetéstől eltiltást 1-1 évre, míg a szabadságvesztés büntetés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 2 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróságok által megállapított tényállás lényege szerint: a terhelt Volkswagen Transporter típusú tehergépkocsival közlekedett 15 óra 45 perckor a főközlekedési úton 90-100 km/h sebességgel. Utolért egy DAF típusú ponyvás tehergépkocsit, amelyet meg kívánt előzni. 8-10 méter távolságban haladt mögötte, amikor az előzés biztonságos végrehajtásának feltételeit ellenőrizendő, irányjelző használata nélkül hirtelen, mintegy 30-40 cm mértékben átlépte a felezővonalat és kinézett a szemben közlekedők forgalmi sávjába. Ott észlelte a szemben közlekedő, a sértett által vezetett Renault Megane típusú személygépkocsit, amely már olyan közelségben haladt, hogy a terhelt a gépjárművének volánját vészelhárító jelleggel hirtelen jobbra visszarántotta és visszatért az előzni kívánt ponyvás tehergépkocsi mögé a saját forgalmi sávjába. E manőverétől a járműve beszitált.
A terhelt által létrehozott veszélyhelyzetet elkerülendő a sértett a gépjárművének kormányát előbb jobbra rántotta, majd az úttestről történő lehaladás és az útpadkára hajtás elkerülése érdekében balra kormányzott. Teljes szélességében betért az út menetiránya szerinti bal oldalára ahol 52-57 km/óra sebességgel összeütközött a terhelt mögött mintegy 77-82 km/óra sebességgel haladó Toyota Hiace típusú tehergépkocsival.
A balesetet követően a sértett által vezetett gépjármű a saját forgalmi sávjában az út hossztengelyével mintegy 45˚-os szöget bezárva nyerte el nyugalmi helyzetét. A Toyota gépjármű a padkán keresztül az árokba, ott nyárfának hajtott és oldalára dőlve nyerte el nyugalmi helyzetét.
A sértett a baleset során elszenvedett, az élettel összeegyeztethetetlen sérülésekkel közvetlen okozati összefüggésben a helyszínen elhunyt. A Toyota gépkocsi vezetője 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
A terhelt a baloldali forgalmi sávba történő áttéréssel a már igen közel közlekedő gépjármű számára közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre. Ebből a sértett olyan vészreakcióval tudott menekülni, amelynek következtében egy harmadik gépjárművel ütközött.
A sértett által vezetett Renault reakciópontja az ütközés előtt 68-73 méter volt, így a veszélyhelyzet észlelésétől mintegy 3,6 másodperccel később következett be a két gépjármű ütközése.
A terhelt a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában írt rendelkezést szegte meg.
A Renault gépkocsit vezető sértett részéről a baleset bekövetkezésében felróható magatartás, sértetti közrehatás nem állapítható meg.
II.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Ennek indokaként előadta, hogy a felezővonal kismértékű átlépése a biztonságos előzés feltételeiről való meggyőződést szolgálta, miután egy tehergépkocsit kívánt megelőzni. Ez esetben az előzés feltételeiről nem lehet más módon meggyőződni, csak a felezővonal kismértékű átlépésével. Az általa végrehajtott manőver a közlekedésben nem szokatlan magatartás. Az ilyen mértékű felezővonal átlépés nem jelenti másoknak a közlekedésben való indokolatlan akadályozását, illetve zavarását és nem teremt veszélyhelyzetet, figyelembe véve a 3,4 méter szélességű forgalmi sávokat. A közlekedésben résztvevők rendszeresen szembesülnek ilyen helyzetekkel, anélkül azonban, hogy ezt túlreagálnák. Téves következtetést vontak le ezért a bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy veszélyhelyzetet okozott, amit a sértettnek kellett elhárítania. Miután magatartása következtében veszélyhelyzet objektíve sem alakulhatott ki, a sértett reakciója indokolatlannak és eltúlzottnak tekinthető.
Az eljárt bíróságok tehát az egyébként helyesen megállapított tényállásból helytelen következtetést vontak le arra, hogy megszegte a KRESZ szabályait és ezzel bűncselekményt követett el.
Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet megváltoztatását és – a Be. 6. § (3) bekezdésének a) pontja alapján az ellene közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól a bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
III.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A Kúria az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a baleseti veszélyhelyzetet a terhelt alakította ki a szabálytalan közlekedési magatartásával.
A felezővonalat átlépő terhelt által vezetett gépjármű hirtelen felbukkanása - a szemközti sávban szabályosan (a megengedett, mintegy 80-85 km/óra sebességgel) haladó, elsőbbséggel rendelkező sértett számára olyan közelségben történt, ami kétségtelenül baleseti veszélyhelyzetet teremtett. E sértett a terhelt közlekedési magatartása miatt hirtelen döntési helyzetbe kényszerült. Ezt igazolta az, hogy hasonló műveletet hajtott végre a terhelt is, aki észlelve a veszélyhelyzetet, maga is oly hevesen rántotta vissza autója kormányát, hogy haladása átmenetileg instabillá vált, autója ”beszitált”. Ugyanezt a veszélyhelyzetet észlelte és hasonlóan igyekezett elhárítani a szemből közlekedő sértett is.
A felezővonalat szabálytalanul átlépő és ezzel közlekedési szabályt sértő magatartásával a terhelt indította el azt az oksági láncolatot, amely – kilépve a közlekedéssel rendszerint együtt járó általános veszélyből – konkrét veszélyhelyzetet teremtett és más objektív és szubjektív tényezők közrehatásával súlyos, halálos kimenetelű közlekedési balesethez vezetett.
A terhelt által előidézett baleseti veszélyhelyzet és a bekövetkezett baleset között közvetlen ok-okozati összefüggés áll fenn.
A védő felvetésére utalással rögzítette végül a Kúria, hogy a járművel haladás során mindig olyan követési távolságot kell tartani, hogy az előzés feltételeiről való meggyőződés másokat ne veszélyeztessen. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy nagyobb kiterjedésű – szélesebb, magasabb – jármű biztonságos megelőzésének feltételeiről adott esetben csak nagyobb követési távolság megtartásával lehet az úttest jobb széléről a felezővonalhoz húzódással biztonságosan meggyőződni. E nagyobb követési távolság mérsékelheti annak a veszélyét, hogy közvetlen közelségben ne bukkanjon fel szemből közlekedő jármű.
Ha pedig a szemből jövő forgalom veszélyeztetése nélkül nem lehet meggyőződni a biztonságos előzés feltételeiről, akkor le kell mondani az előzésről, nem szabad előzni.
A Kúria mindezekre figyelemmel egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a KRESZ 3. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés róható a terhelt terhére.
Azt állapította meg, hogy az ügyben eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait a terhelt bűnösségének kimondásakor. A bűncselekmény minősítése törvényes, a kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak. Ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. december 3.
A Kúria Sajtótitkársága