I. A járásbíróság a 2013. július 24-én tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás vétségében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés 1. fordulat] és magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §). Ezért a terheltet 1 évre próbára bocsátotta.
A védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. március 28. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével a bűnügyi költségre vonatkozóan megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A jogerős határozatban megállapított tényállás lényege szerint a munkaügyi bíróság a 2008. október 19-én jogerős ítéletével 145.045 forint és ennek 2008. március 1. napjától járó törvényes kamatának megfizetésére kötelezte a terhelt volt munkáltatóját.
Az adós a terhelt által megadott bankszámlára átutalt 69.624 forintot, ami 2008. november 28-án jóváírásra került.
- A terhelt a munkaügyi bírósághoz 2009. március 10-én küldött „levelében” állította, hogy az adós nem tett eleget fizetési kötelezettségének, és a megítélt összegre végrehajtás elrendelését kérte. A terhelt tudomással bírt az adós részteljesítéséről, így „levele” valótlan tartalmú.
- A terhelt bankot váltott. A terhelt az adós részteljesítésének tudatában a másik bankban 2009. április 29-30. napján a munkaügyi bíróság ítélete alapján inkasszót nyújtott be a megítélt teljes összegre és annak kamataira, összesen 161.850 forintra. Az inkasszó alapján az adós számlavezető bankja 2009. május 14-18. napjai között három részletben átutalta a terhelt újabb bankszámlájára az igényelt teljes összeget. A terhelt az újabb bankját tévedésbe ejtette, és ezzel az adósnak 74.301 forint kárt okozott. A kár megtérítését az adós nem igényelte.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a terhelt védője a bűnösség megállapítása és az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt, felmentés érdekében.
III. A Kúria azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány részben alapos, részben nem alapos, részben törvényben kizárt.
A határozat elvi tartalma:
Az elkövetéskor (2009. március 10.) hatályos korábbi Btk. 276. §-a szerint magánokirat-hamisítást követ el, aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ.
Kétségtelen, hogy az irányadó tényállásból kitűnően a bírósághoz intézett beadványban szereplő terhelti állítás az adós fizetési kötelezettségének teljes körű elmulasztására nézve valótlan tartalmú.
A Kúria ugyanakkor leszögezi, hogy ha valaki, valamely kérdésben, döntésre jogosult bírósághoz (hatósághoz) intéz valamely igényt (pl. keresetlevél, fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem, végrehajtás elrendelésének kérelme) támasztó, és – részben vagy egészben – valótlan tartalmú (releváns) állítást tartalmazó beadványt, az a jelen szabályozási környezetben maradéktalanul jogszerű magatartás.
Az igényérvényesítés ezen módja pedig csak perjogi (eljárásjogi) következményt vonhat maga után (pl. elutasítást). A terhelt ezen cselekménye tehát nem szankcionálható magánokirat-hamisítás gyanánt sem.
A terhelt egyébként – miként arra a védő helytállóan hivatkozott – nem bizonyításra használta a beadványát, hanem kifejezetten végrehajtás iránti kérelmet terjesztett elő. A terheltnek a kérelemben megfogalmazott állítása ezért nem is illeszkedik maradéktalanul a magánokirat-hamisítás törvényi tényállásába.
Mivel a terhelt ezen cselekménye nem valósít meg más bűncselekményt sem: nem bűncselekmény.
A Kúria ezért a Be. - 419. §-ának (1) bekezdése és 385. §-a értelmében alkalmazandó - 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának 1. fordulata alapján a terheltet felmentette az ellene magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól, egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. november 13.
A Kúria Sajtótitkársága