A használati minta oltalmának megsemmisítése iránt indult eljárásban a következő szabadalomjogi kérdésekben kellett állást foglalni:
- az 1991. évi XXXVIII. tv. (Hmtv.) 36. § (1) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó 1995. évi XXXIII. tv. (Szt.) 42. § (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából kizárja-e az azonos ténybeli alap megállapíthatóságát a korábbi megsemmisítési eljárásban már értékelt és az újonnan hivatkozott ellentartások együttes vizsgálatának igénye a feltalálói lépés meglétének vizsgálata során; az igénypontok eltérése a korábbi megsemmisítési eljárás eredményeként korlátozásra került igénypont tekintetében; a korábbi megsemmisítési eljárásban irrelevánsnak ítélt ellentartások újbóli vizsgálatának igénye;
- vizsgálható-e a megsemmisítési eljárásban a bejelentési eljárásban kötelezően vizsgált származtatott elsőbbség, illetve annak érvényessége;
- a feltalálói lépés vizsgálatánál a zsinórmértékként alkalmazott, mesterségben járatos személy tudásszintjének meghatározása során a technika állásának figyelembe vétele;
- a feltalálói lépés vizsgálatánál a konkrét anterioritások vizsgálata és az Szt. 100. § (4) bekezdésének korlátozó rendelkezésére tekintettel a késedelmesen előterjesztett nyilatkozat figyelmen kívül hagyása;
- a speciális szakértelmet igénylő iparjogvédelmi tárgyú ügyekben a fél képviseletében eljáró jogi képviselők által kikötött - a szaktanács előtt hivatalos tudomás alapján is ismert – munkadíjak figyelembe vételével az eljárási költség összegének mérlegeléssel történő megállapítása.
Budapest, 2014. december 2.
A Kúria Sajtótitkársága