A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (Törvény) alapján a pénzügyi intézmények által a Magyar Állam ellen indított perek közül a Kúria ma az AEGON Magyarország Hitel Zrt. ügyében hozott felülvizsgálati eljárásban ítéletet.
Az adott perben az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, azt a másodfokú bíróság helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása annyiban tért el az elsőfokú ítélettől, hogy a másodfokú bíróság szerint egyes szerződéses rendelkezések nem tartoztak a Törvény hatálya alá. Ez utóbbiak tekintetében a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezéseket a felperes kereshetőségi joga hiányára utalással hagyta helyben.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében túlnyomórészt eljárásjogi jogszabálysértésekre hivatkozott, nem indítványozta sem az Alkotmánybíróság eljárásának, sem az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését.
A Kúria szerint a másodfokú bíróság által nem a Törvény hatálya alá tartozónak tekintett szerződéses rendelkezések két csoportba sorolhatók. Az elsőbe azok a rendelkezések tartoznak, amelyeket a másodfokú bíróság „deklaratív”-nak minősített. Ezek a felperest az egyéb szerződéses rendelkezésekre utalással „felhatalmazták” a szerződésmódosításra. (Magát az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit tartalmazó rendelkezéseket – az elsőfokú bírósággal egyezően – a másodfokú bíróság is tisztességtelennek tartotta.)
A Kúria ítéletében kifejtette: a Törvény rendelkezései nem támasztják alá a fenti különbségtételt, a „deklaratív” rendelkezések is az egyoldalú szerződésmódosítás feltételrendszerének részét képezik, így nem különíthetők el az egyoldalú szerződésmódosítás konkrét feltételeit szabályozó szerződéses rendelkezésektől, ezért e körben a másodfokú bíróság ítéletének indokolását módosította.
A Kúria ugyanakkor egyetértett a másodfokú bírósággal a második csoportba tartozó, biztosításhoz, illetve életbiztosításhoz kötött kamatkedvezmény esetén alkalmazandó szerződéses rendelkezések megítélése tekintetében. Ezek ténylegesen nem tartoznak a Törvény hatálya alá, mivel nem egyoldalú szerződésmódosításról, hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 250. § (1) bekezdése szerinti jogvesztés kikötéséről rendelkeznek.
A Kúriának – figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben írtakra – abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a felmondási jogra vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességesek-e. E körben a felperes érvelését a Kúria nem találta alaposnak, mert a vitatott rendelkezések nem tették lehetővé az egyoldalú kamat, költség, díj módosítása esetén a fogyasztó számára a szerződés azonnali hatályú felmondását.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott egyéb eljárásjogi jogszabálysértéseket sem találta a Kúria megállapíthatónak.
Budapest, 2014. december 1.
A Kúria Sajtótitkársága