(Mfv.I.10.750/2013.)
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a felperes raktárvezető munkakörben fennálló munkaviszonyát 2012. január 26-án kelt rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes a munkaköri kötelezettségeit súlyosan megszegte, és ezzel az alperesnek jelentős kárt okozott. A leltározás során 15.589.005 forint leltárhiány keletkezett a felperes munkaköri kötelezettségét képező munkaterületen.
A felperes keresete az alperes által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
Álláspontja szerint a rendkívüli felmondást az alperes két okra alapította:
1.) az alperes leltárhiányt állapított meg, és a felperes nem írta alá a leltározással kapcsolatos dokumentumokat;
2.) nem adott érdemi választ a leltározásról készült jelentésre és az egyéb dokumentumokra.
Kifejtette, hogy a felek nem kötöttek egymással leltárfelelősségi megállapodást, ennek hiánya miatt nem róható a felperes terhére a leltárhiány, így okszerűtlen a rendkívüli felmondás ezen indoka. A felmondás második oka nem valós, a felperes védekezését előterjesztette.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az illeték kivételével helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a rendkívüli felmondás indokolása az általa megállapítottakhoz képest további okot is tartalmaz: „a munkaköri kötelezettségeinek vétkes megszegése az alábbiak szerint állapítható meg: a leltározás során az alábbi leltárkülönbözet állapítható meg: a raktárkészlet 2011. december 31-ei fordulónapi leltározásának eredménye.” Ezt követően egy táblázat található a raktár kódja, a raktár neve, többlet, hiány, egyenleg, az eltéréseket eredményező vélt vagy valós mulasztások, részben vagy teljesen sérült kötelezettségek elnevezésű rovatokkal.
Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Az alperes alappal hivatkozott a rendkívüli felmondás indokolásának helytelen értelmezésére. A munkáltatói intézkedés indokolásának első mondata már a felperes munkakörébe tartozó kötelezettségek súlyos megszegésére, és ezzel összefüggésben keletkező kárra utal. Az okok vonatkozásában a másodfokú bíróság helyesen egészítette ki a tényállást, de ebből nem vonta le a megfelelő következtetést. Az általa is hivatkozott táblázat utolsó rovata ugyanis kifejezetten az „eltéréseket eredményező vélt vagy valós mulasztások, részben vagy teljesen sérült kötelezettségek” címet viseli. Ahhoz A-D betű, és arab szám megjelölések tartoznak. A rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperesnek a leltározásról készült jelentést és a leltározás egyéb dokumentumait is megküldték. Az alperes által az utolsó tárgyaláson csatolt jelentés tartalmazza, hogy a felperes felelősségét az 1. számú mellékletben feltüntetett kötelezettségek megszegése alapozza meg. Erre tekintettel alaptalan a másodfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a rendkívüli felmondásban a felperesnek a leltározással feltárt hiányhoz vezető kötelezettségszegéseire még utalás sem történt.
A törvényszék helyesen hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlat szerint önmagában a leltárhiány – miután annak oka ismeretlen – vétkes kötelezettségszegés miatti rendkívüli felmondást nem alapozhat meg. A munkáltató által közölt rendkívüli felmondás azonban nemcsak a leltárhiányt jelölte meg okként, hanem a raktárkészlet egyenleg alapján megállapított eltéréseket eredményező mulasztásokra, és a megsértett kötelezettségekre is utalt. Erre tekintettel az alperest a perben nem lehetett volna elzárni attól, hogy bizonyítsa, a rendkívüli felmondásban a felperes terhére milyen vétkes kötelezettségeket rótt fel.
A rendkívüli felmondással élő munkáltatót terhelte az Mt. 96. § (2) bekezdés és 89. § (2) bekezdés alapján a rendkívüli felmondásban foglaltak valóságának és jogszerűségének a bizonyítása, így attól nem lett volna a fenti bizonyítási indítványokra tekintettel elzárható. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
Budapest, 2014. november 12.
A Kúria Sajtótitkársága