Az alperes a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által kiírt pályázaton elnyerte az 1998. évi atlétikai Európa Bajnokság rendezésének jogát. Erre tekintettel az 1997. november 01-i keltezésű, de ténylegesen 1998. február 02-án létrejött megbízási szerződésben megbízta a felperes jogelődjét a versenyre akkreditált személyek: versenyzők, médiaszakemberek, kísérők és hivatalos vendégek elszállásolásának megszervezésével. A felperes jogelődje vállalta azt is, hogy törekszik a már korábban lekötött szállodai árak mértékének csökkentésére. Az alperes által 1997. november 01. előtt az egyes szállodákkal leegyeztetett szobaárak mérséklése esetén a felperes jogelődjét a megbízási szerződés 9. pontja értelmében az elért árcsökkentés 50 %-a illette meg.
Az Európa Bajnokság lebonyolítását követően a felek között a megbízási szerződés teljesítésével összefüggésben elszámolási vita alakult ki.
A felperes jogelődje módosított keresetében 78.501.865 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Többek között arra hivatkozott, hogy közbenjárásának köszönhetően számos szálloda elengedte vagy jelentősen mérsékelte az eredetileg lefoglalt, de végül üresen maradt szobák után fizetendő kötbér összegét. Erre tekintettel őt elsődlegesen a megbízási szerződés 9. pontja, másodlagosan a megbízás nélküli ügyvitel, harmadlagosan pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján 46.422.665 forint illeti meg.
A peres eljárás során, 2010. május 27-én jogelődje a perben érvényesített követelését az addig felmerült késedelmi kamatokkal együtt a felperesre engedményezte. Az engedményezés a perköltségre és a tőkekövetelés további kamataira nem terjedt ki.
Az elsőfokú bíróság a mintegy 14 évig tartó perben rendkívül széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek során több ezer oldal terjedelmű perirat keletkezett.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően ítéletében az alperest 3.000.000 forint és annak az 1999. január 22. és 2010. május 27. közötti időszakra járó törvényes mértékű késedelmi kamatai, valamint 2.406.388 forint tőkeösszeg után az 1999. január 22-től járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét 15.681.515 forintra felemelte.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán indult felülvizsgálati eljárásban a Kúria megállapította, hogy a felek közötti megbízási szerződés 9. pontja alapján a felperes jogelődjét csak a szobaárak esetében elért engedmények miatt illette meg sikerdíj; a szerződés a kötbérrel kapcsolatos eljárásra nem terjedt ki, ezzel összefüggésben a felperes jogelődje javára jutalékot nem állapított meg. Az azonban a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes jogelődje valóban közbenjárt az alperest terhelő kötbérfizetési kötelezettség elengedése, illetve mérséklése érdekében. A bíróság ezért a helyénvaló megbízás nélküli ügyvitel szabályai alapján jogszabálysértés nélkül kötelezte az alperest a felperes jogelődje által kifejtett tevékenységre és az eset egyéb körülményeire tekintettel 3.000.000 forint összegű díjazás megfizetésére. A Kúria a rendelkezésre álló okiratok alapján megállapította azt is, hogy a jogelődje és a felperes közötti engedményezési szerződés a szerződéskötést követő időszakra járó kamatokra és a perköltségre nem terjedt ki. Az őt megillető tőkekövetelés összege után pedig a felperes a jogelődje által kiállított számlákban megjelölt teljesítési időponttól kezdődően tarthat igényt késedelmi kamat fizetésére.
Mindezekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. november 06.
A Kúria Sajtótitkársága