Az alperes a felek között 2004. február 26-án létrejött vállalkozási szerződés alapján elvégezte egy üzletközpont kivitelezési munkáit. A teljesítés időpontja 2004. december 08. volt.
A felperes 2010. nyarán észlelte, hogy az üzletközpont homlokzatán több helyen nagy kiterjedésű felületen folyamatosan válik le a vakolat. 2010. szeptember 14-én ezért írásban tájékoztatta az alperest a hibáról, és a hibás teljesítésre hivatkozással felszólította a kijavításra. Az alperes a kijavítástól elzárkózott.
A felperes a 2011. szeptember 27-én előterjesztett keresetében elsődlegesen kijavítási költség, másodlagosan pedig kártérítés címén 32.753.750 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig a jogerős ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes a szavatossági igényét a szerződés teljesítésétől számított 6 hónapos, a szolgáltatás hibájában álló ún. tapadókár megtérítése iránti igényét pedig öt éves elévülési jellegű határidőben érvényesíthette. A követelések elévülése azonban a perbeli esetben a hiba felismeréséig, 2010. szeptember 14-ig nyugodott. Ezt követően – mivel a határidők eddig az időpontig már elteltek – a felperesnek 3 hónap állt rendelkezésére a szavatossági, illetve egy év a kártérítési igény érvényesítésére. E határidőket azonban elmulasztotta, így követelése elévült.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy kára 2010. nyarán, a hiba jelentkezésekor következett be. Ezért az álláspontja szerint ettől az időponttól számítva öt év állt rendelkezésére a kártérítési követelése bírósági úton történő érvényesítésére. E határidőben pedig keresetét megfelelően előterjesztette.
A felmerült elvi kérdésben a Kúria a felülvizsgálati eljárásban úgy foglalt állást, hogy a hibás teljesítéssel okozott, a szerződéses szolgáltatás hibájában álló ún. tapadókár a teljesítés időpontjában következik be, így az ilyen kár megtérítése iránti követelés is a teljesítéskor válik esedékessé. Ha a hiba csak később ismerhető fel, a kártérítési követelés elévülése a hiba felismeréséig nyugszik. Az elévülés nyugvását követően pedig, ha a nyugvás megszűnéséig az elévülési idő már eltelt, vagy abból már csak egy évnél kevesebb van hátra, a jogosultnak egy év áll rendelkezésére kártérítési igénye érvényesítésére.
A felperes kártérítési igénye tehát – az eljárt bíróságok helyes álláspontjának megfelelően – elévült. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. november 4.
A Kúria Sajtótitkársága