Kfv.V.35.628/2013/7.
Az alperes a pénzügyi fogyasztói jogvitára vonatkozó rendelkezések megsértése miatt a pénzügyi szervezetet (felperes) 2.000.000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta. Határozatában azt állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget az együttműködési kötelezettségének, mert a Pénzügyi Békéltető Testület (Testület) által kért nyilatkozatot a határidőt túllépve, hiányosan terjesztette elő, nem jelent meg a békéltetési eljárásra kitűzött meghallgatáson, illetve ezen nem képviseltette magát.
A felperes keresetében vitatta az érdemi döntés jogalapját és összegszerűségét. Elismerte, hogy nyilatkozatát két nap késedelemmel terjesztette elő, és a meghallgatáson nem jelent meg, de azzal érvelt, hogy kötelességszegést, jogszabálysértést nem követett el, mert a Testület minden kérdésére kiterjedő, teljes körű nyilatkozatot tett, becsatolta a bizonyítékait is.
A Kúria hatályában fenntartotta az első fokú ítéletet megváltoztató, az alperes határozatát hatályon kívül helyező másodfokú ítéletet, és a következőkre mutatott rá:
Az alperes a határozatában és a perben sem tudott megnevezni olyan törvényhelyet, amely a pénzügyi szervezet számára a perrel érintett pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban együttműködési (válaszadási, megjelenési, illetve egyéb e körbe tartozó) kötelezettséget írna elő. Ilyen kötelezettséget a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény (Psztv.) 89. § (2) bekezdése sem tartalmaz. Ez a törvényhely kizárólag a Testület eljárását szabályozza, és a Testület felhívásában foglaltak teljesítésének elmulasztásához nem fűzi a Psztv. 103. §-ába foglalt jogkövetkezményt. A válaszirat elmaradása nem akadályozza az eljárás lefolytatását, mivel a Psztv. 89. § (2) bekezdése értelmében ilyen esetben a rendelkezésre álló adatok alapján kell határozatot hozni. A meghallgatáson való részvétel, illetve a képviseletről való gondoskodás nem kötelező, hanem lehetőség, ezt alátámasztja az is, hogy a Testület nem idézést, hanem értesítést küld a pénzügyi szervezetnek. A meghallgatásról való távolmaradás, illetve a bizonyítás hiánya az eljárás lefolytatásának nem akadálya, mivel a Testületnek, a Psztv. 93. § (2) bekezdése értelmében, ebben az esetben a rendelkezésére álló adatok alapján kell döntenie, a válaszirat késedelmes előterjesztése esetén pedig a Psztv. 89. § (3)-(4) bekezdései szerint kell eljárnia.
A Psztv. 103.§-a csak a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetén ad lehetőséget az alperesnek intézkedés alkalmazására, bírság kiszabására. A kizárólag Testület feladatairól rendelkező Psztv. 89. § (2) bekezdését a felperes nem sérthette meg, mert ez a törvényhely számára nem ír elő kötelezettséget, így vele szemben intézkedésre, fogyasztóvédelmi bírság kiszabására nem kerülhetett volna sor.
A megfelelő tartalmú nyilatkozattétel elmaradása, a meghallgatáson való meg nem jelenés a Psztv. 102.§-a értelmében azzal a következménnyel járhat, hogy az alperes közzéteheti a pénzügyi szervezetnek vagy személynek a nevét, székhelyét és az eljárással érintett tevékenysége megjelölését, amennyiben erre az értesítésében a figyelmét felhívta. A Psztv. tehát – az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel ellentétben – tartalmaz konkrét, speciális szabályokat a perrel érintett jogviszonyra, így – a jogbiztonság alapelvére is figyelemmel - nem fogadható el az az alperesi határozatban, nyilatkozatokban kifejtett jogi álláspont, amely a Psztv.-ben a pénzügyi szervezet tekintetében lehetőségként szabályozott magatartásokat szankcióval, bírsággal sújtható kötelezettségeknek minősíti.
Budapest, 2014. október 27.
A Kúria Sajtótitkársága