A peres felek között 1994. március 09-én együttműködési megállapodás jött létre a Magyar Honvédség védelmi képességének fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges feltételek biztosítása céljából. Az együttműködés azonban utóbb Magyarország NATO-csatlakozási miatt, tehát olyan okból, amelyért egyik fél sem felelős, okafogyottá vált, a megállapodás lehetetlenült.
A kialakult helyzet rendezése érdekében a felek 1999. november 23-án megállapodtak abban, hogy a felperes árbevétel-kiesését kompenzálják, gazdasági kapcsolataikat rendezik, és a jövőben is gazdasági együttműködésre törekednek. A megállapodás azonban csak kis részben teljesült.
A felperes arra hivatkozással, hogy az alperesnek az 1999. november 23-án kelt megállapodásban foglalt nyilatkozatai indították arra, hogy az eredeti együttműködési megállapodásból eredő igényeiről lemondjon, 804.793.135 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság rendkívül nagy terjedelmű, széleskörű bizonyítás lefolytatását követően az alperest 508.000.000 forint kártalanítás és járulékai megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság azonban részítéletével a felperes 1994-1999. közötti tényleges kára megtérítése iránti kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Ezt követően újabb részítéletével a 293.225.209 forint elmaradt vagyoni előny és 190.218.276 forint vagyoncsökkenés megfizetése iránti kérelmek tekintetében az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a keresetet elutasította.
A jogerős részítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
A Kúria a kiemelt jelentőségű perben megállapította, hogy a jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. A másodfokú bíróság ugyanis a bizonyítékok helyes értékelése alapján következtetett arra, hogy az elbírált kártalanítási igények a felperest nem illetik meg, ilyen típusú kárai a felperesnek az alperes utaló magatartása folytán nem keletkezhettek. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. október 16.
A Kúria Sajtótitkársága