A felperes 19 évvel ezelőtt benyújtott keresete alapján, a cement termelési tevékenységének helyszínéül szolgáló ingatlanokon keletkezett tulajdonjogának megállapítása iránt indult perben, az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító – 35 oldal terjedelmű – részítéleti döntést hozott.
Az ítélőtábla a Kúria hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban hozott – 34 oldal terjedelmű - részítéletében az elsőfokú bíróság részítéletét helyben hagyta. A perbeli bizonyítékokat – lényegében az elsőfokú bírósággal azonosan – mérlegelve úgy ítélte meg, a felperes az I. r. alperes tulajdonában álló, a vele szembeni keresettel érintett ingatlanokon, mint rosszhiszemű ráépítő nem szerezhetett tulajdonjogot. Az I. r., illetve a II. r. alperes jogelődjei által, 1994. augusztus 8-án kötött, a perbeli cementművet érintő privatizációs szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránti, másodlagosan, vagylagosan előterjesztett keresetet – az elsőfokú bírósággal egyezően – kereshetőségi jog hiánya miatt ugyancsak alaptalannak találta, utalva arra is, hogy a felperes által hivatkozott semmisségi ok a szerződéskötéskor egyébként sem állt fenn. Az ítélőtábla egyet értett abban is az elsőfokú bírósággal, hogy a III. r. alperessel szemben érvényesített, álképviseletből eredő károk megtérítése iránti, harmadlagos, vagylagos kereset sem alapos. A felperes ugyanis nem bizonyította, hogy az 1994. augusztus 23-án kötött adásvételi szerződés aláírásakor a III. r. alperes és nem az általa képviselt cég járt el álképviselőként.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését, az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Érvelése szerint, az elsődleges, ráépítésre hivatkozással előterjesztett keresete tekintetében az eljárt bíróságok a polgári perrendtartás szabályait megsértve, a perben korábban hozott határozataikban foglaltakkal ellentétesen állapították meg a rosszhiszemű felperesi ráépítést, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelték. A felperes sérelmezte azt is, hogy az I.r. és a II.r. alperes közötti privatizációs szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereshetőségi jogát a bíróságok nem ismerték el, az elővásárlási joga és a vele szemben előterjesztett díjfizetési igény ellenére sem. Vitatta azt is, hogy az általa megjelölt semmisségi ok nem áll fenn. Tévesnek tartotta azt a megállapítást, hogy az 1994. augusztus 23-án kötött adásvételi szerződés aláírásakor nem a III. r. alperes járt el álképviselőként. Vitatta továbbá, hogy a III.r. alperessel mint az említett okiraton képviselőként megjelölt kft. tagjával és ügyvezetőjével szemben kártérítési igény közvetlenül nem érvényesíthető.
A Kúria 2014. október 8-án kihirdetett – 50 oldal terjedelmű – részítéletében a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Jogszabálysértést kizárólag a másodlagosan előterjesztett kereset elutasítását megalapozó, a kereshetőségi jog hiányára vonatkozó rész tekintetében állapított meg. Mivel az eljárt bíróságok a kereshetőségi jog hiányának megállapítása ellenére érdemben is elbírálva a másodlagos keresetet alaptalannak találták, nem volt akadálya annak, hogy a Kúria e döntést is érdemben vizsgálja. Az érdemi vizsgálat eredményeként e részében sem tartotta jogszabálysértőnek a jogerős részítéletet.
Budapest, 2014. október 9.
A Kúria Sajtótitkársága