1. A tulajdon elleni szabálysértés miatt az - előkészítést végző rendőrkapitányság iratmegküldése után - eljárt járásbíróság a 2014. március 5-én jogerős végzésével megállapította hatáskörének (helyesen: illetékességének) hiányát, és az ügyet áttette egy másik járásbírósághoz. Az áttételt azzal indokolta, hogy az internetes hirdetéssel megvalósított csalás elkövetési helye ott van, ahol a sértett megnyitja az adott honlapon megtévesztési szándékkal közzétett eladási ajánlatot (BH 2011.332.), márpedig a jelen ügyben a csalással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés sértettje B. helységben lakik.
2. A másik járásbíróság a 2014. június 21-én jogerős végzésével megállapította illetékességének a hiányát, és az ügyet az eljáró bíróság kijelölése érdekében a Kúriának megküldte. Végzésének indoka az, hogy a Szabs.tv. 41. §-ának (1) és (2) bekezdése szerinti illetékességi okok versengésében a feljelentés beérkezésével rögzült az előző járásbíróság illetékessége (BH 2012.259.).
3. A Kúria megállapította, hogy a jelen ügyben az előző járásbíróság illetékes az eljárás lefolytatására.
A szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértéseket a Szabs.tv. XXIII. Fejezete tartalmazza, s ezek közé tartozik a tulajdon elleni szabálysértés (177. §). Szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértés miatt első fokon az elkövetés helye szerint illetékes járásbíróság jár el [Szabs.tv. 41. § (1) bekezdés 1. fordulat].
Az elkövetés helye nyilvánvalóan az adott szabálysértésre vonatkozó törvényi tényállás alapján állapítandó meg. A Szabs.tv. 177. §-ának (1) bekezdése azonban a tulajdon elleni szabálysértések ezen csoportját akként szabályozza, hogy nem határozza meg: milyen törvényi tényállási elemek kimerítésével minősül a cselekmény lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, csalás, rongálás és hűtlen kezelés gyanánt.
A Szabs.tv. 19. §-ának (1) bekezdése bizonyos körben (a szándékosság és a gondatlanság, a kísérlet, a társtettes, a közvetett tettes, a felbujtó, a bűnsegéd, a hozzátartozó, a csoportos elkövetés, a nagy nyilvánosság fogalmára, valamint a büntethetőséget kizáró okokra) a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény által meghatározottakat a szabálysértésekre is alkalmazni rendeli – ugyanakkor a Szabs.tv. 177. §-ának (1) bekezdésében foglalt, egyébként nem vitásan bűncselekményi kategóriát képező cselekményeket érintően meg sem említi a büntető törvény alkalmazhatóságát.
Az alkalmazandóság mégis szükségszerű, mert a büntető törvény a különös részi törvényi tényállásaiban és az értéket (etc.) értelmező külön rendelkezésében meghatározta az adott cselekmények bűncselekménykénti minősülésének feltételrendszerét, a szabálysértési törvény pedig – és ez a lényeg – eltérő tartalmi meghatározás nélkül, mindössze az érték (etc.) limitálásával, a büntetőjogi megnevezésüket egy az egyben átvéve nyilvánította azokat immár tulajdon elleni szabálysértésekké.
A csalás elkövetési magatartása - a jogtalan haszonszerzésre irányuló és kár okozására alkalmas - tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés; 2012. évi C. törvény 373. § (1) bekezdés]. A sértett feljelentéséből kitűnően interneten hirdette a rádióját, 2013. június 21-én interneten jelentkezett cserét ajánlva az elkövető, az elkövető által megjelölt harmadik személynek 45.000 forint értéket megjelölve, postai úton 2013. július 5-én megküldte a rádiót, de a cserébe ígért telefont nem kapta meg.
Az előző járásbíróság önmagában helytállóan hivatkozott az interneten megvalósult csalás elkövetési helyét értelmező jogesetbeli döntésre (BH 2011.332.I.). Mégis szem elől tévesztette, míg a másik járásbíróság helytállóan hivatkozott a Szabs.tv. 41. §-ának (1) bekezdésén túl a (2) bekezdésére, ami engedi az eljárás alá vont személy lakóhelye (tartózkodási helye, munkahelye, továbbá a szabálysértés felderítésének helye) szerint illetékes bíróság eljárását is, ha azt a szabálysértési eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja – azaz célszerűségi szempontból.
A Szabs.tv. 41. §-ának (1) bekezdése tehát az elkövetési helyhez, a (2) bekezdése pedig a célszerűséghez igazodó illetékességi szabályt teremt, de nem egymást váltva, hanem eleve versengő vagylagossággal és úgy, hogy a vagylagos illetékesség ténylegesen a feljelentő választásának a függvénye. Ezzel megfelelésben a Szabs.tv. 117. §-ának (5) bekezdése arra szorítkozik, hogy a rendőrség a "bíróságnak" küldi meg az előkészítő eljárás befejezését követően az iratokat és a jelentést.
A feljelentés beérkeztével rögzül a bíróság illetékessége, ami értelemszerűen következik abból, hogy a bíróságnak nincs törvényi fölhatalmazása az illetékessége megléte esetén egy másik illetékességi szabály alkalmazására.
A Kúria eljáró tanácsa az illetékesség kérdésében megismételte a már kifejtett álláspontját (BH 2013.335.), amivel lényegében egyező állásponton van a másik járásbíróság által hivatkozott másik jogeset (BH 2012.259. II.) megoldása is. A megközelítés fordítódott csak meg, miután közömbös, hogy a feljelentés a Szabs.tv. 41. §-ának (1) vagy (2) bekezdése szerinti bírósághoz érkezik-e.
A Kúria tanácsülésen eljárva eljáró bíróságként az előző járásbíróságot jelölte ki.
Budapest, 2014. szeptember 18.
A Kúria Sajtótitkársága