A F. Bíróság a 2011. február 25. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. rendű és II. rendű terheteket 2 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette miatt marasztalta el. A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2012. szeptember 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet e körben megváltoztatva a terheltek cselekményeit 2 rendbeli társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének és 1 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette.
Az I. és a II. rendű terheltek érdekében benyújtott felülvizsgálati indítvány alapján eljáró Kúria a 2014. július 10. napján megtartott tanácsülésen meghozott Bfv.II.256/2014/6. számú végzésével a jogerős határozatot az I. és II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint:
A II. rendű terhelt 2005-ben üzletvezetője volt a b.-i C. H. éjszakai szórakozóhelynek, ahol az I. rendű terhelt kisegítőként, a III. rendű terhelt és a IV. rendű terhelt táncosnőként dolgozott.
G. D. és A. S. sértettek olasz állampolgárok, akik 2005. december hónap 27. napján érkeztek Magyarországra. 2005. december hónap 28. napjára virradóra, egy óra körüli időben az utcán találkoztak a III. rendű terhelttel, aki beinvitálta őket a bárba.
A bárban a sértetteket a II. rendű terhelt fogadta. A sértettek a galérián foglaltak helyet, négyesben, a III. rendű terhelt mellé ekkor csatlakozott a IV. rendű terhelt. A sértettek sört rendeltek, azonban a II. rendű terhelt – kérés nélkül – egy -egy üveg bort is kihozott, amiből a III. és a IV. rendű terhelt fogyasztott.
Körülbelül egy óra tartózkodás után a sértettek a számlát kérték, amit a II. rendű terhelt hozott ki. A számla 114.180 forintot tartalmazott, ebből a sör 4.000, a bor 99.800, míg a szervízdíj 10.380 forintot tett ki.
A sértettek a nem rendelt bort nem kívánták kifizetni, egyben közölték, hogy ennyi pénz nincs is náluk. A II. rendű terhelt közölte, hogy addig nem mehetnek el, amíg nem fizetnek. Megjelent az I. rendű terhelt is, ő, valamint a többi terhelt a sértetteket lökdösték, kiabáltak velük a pénzt követelve, nem engedték őket felállni, illetve kimenni. A terheltek egyike a bár ajtaját bezárta, ezt a tényt a sértettek közül A. S. észlelte.
Miután kiderült, hogy a sértetteknél nincsen elég pénz, a II. rendű terhelt megkérdezte őket, hogy van-e bankkártyájuk. A. S. rendelkezett kártyával. A II. rendű terhelt 2 óra 12 perckor taxit hívott – a a sofőr egy Citroen Picasso gépkocsival érkezett a helyszínre. Míg a II. és a III. rendű terhelt a bárban tovább őrizte C. D.-t, az I. és a IV. rendű terhelt A. S.-t a taxihoz kísérte, majd mindannyiban a taxival a közeli automatához hajtottak. Itt 2 óra 28 perckor a korábbi támadás hatása alatt álló, társa fogva tartásáról tudó sértett a napi limitjének megfelelő 50.000 forintot vett fel, majd – szintén a taxival visszatértek a bárba. A bár ajtaját ekkor a terheltek valamelyike ismételten bezárta.
A visszatérő sértett a pénzt átadta, de a terheltek közölték, hogy a pénz nem elég. A sértettekkel kiabáltak, lökdösték őket, majd az I. rendű terhelt egy alkalommal kis erővel arcon ütötte C. D.-t, aki ettől a bal arcfelén felületes, zúzott sérülést szenvedett el, a sérülés gyógytartama nyolc napon belüli volt. Az ütést követően az I. rendű terhelt C. D. zsebébe nyúlt, és onnan 200 eurót (50.258 forint) és 1.500 forintot vett ki. Ezt követően a terheltek kinyitották az ajtót és a sértetteket elengedték.
A sértetteket ért 101.758 forint kár nem térült meg.
Az ítélőtábla a másodfokú ítéletében a tényállást a következőkkel egészítette ki:
A számla összegével szembesülő és fizetni nem akaró C. D. és A. S. sértetteket miután az I. rendű terhelt közölte velük, hogy addig nem mehetnek el, amíg nem fizetnek – az I. rendű és a II. rendű terheltekkel együtt – a III. rendű és a IV. rendű terheltek is lökdösték és tőlük kiabálva követelték a pénzt.
A bankkártyával történt, a számla összegét nem fedező pénzfelvételt követően a bárba visszatért A. S. sértettet – kevesellve az általa hozott pénzt -, valamint C. D. sértettet is kiabálás közepette az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek ismét lökdösték, majd az I. rendű terhelt arcul ütötte és a nadrágja zsebéből ezt követően vette el a benne lévő pénzt.
az I. rendű terhelt ütése következtében C. D. sértett arca baloldalán minimális duzzanattal járó bőrpír keletkezett, amelynek tényleges gyógytartama: 4-5 nap.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a rablás és az emberrablás bűncselekménnyel látszólagos alaki halmazatát látta megvalósultnak, melyet a konszumpció elvét alkalmazva a rablás bűncselekménye javára oldott fel, míg a másodfokon eljáró ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy e két bűncselekmény valóságos anyagi halmazata valósult meg.
A Kúria határozatában rámutatott, hogy a jogalkotó az emberrablás törvényi tényállásának megalkotásával egybefoglalta a személyi szabadságtól meghatározott módon történt megfosztást és a szabadon bocsátás követelés teljesítésétől függővé tételét. A terheltek tevékenységének teljessége e bűncselekmény törvényi tényállásán belül lett volna értékelendő, mivel a halmazat anyagi vagy alaki volta szempontjából nem a cselekmény elkövetési stádiumának van jelentősége, vagyis nem az a perdöntő, hogy a befejezett bűncselekmény elkövetése megállapításának valamennyi feltétele mikor következik be, hanem az a meghatározó, hogy az elkövetők cselekményük elkövetését mikor végzik be, és mikor állapítható meg a további cselekmény tekintetében a korábbitól elkülönülő elkövetési magatartás. (Mivel a terheltek cselekménye törvénysértő minősítéséhez törvénysértő büntetés kiszabása nem társult, a jogerős határozat megváltoztatására nem volt alap.)
Budapest, 2014. szeptember 15.
A Kúria Sajtótitkársága