A peres felek 1980 augusztusától 2004 július végéig éltek házassági életközösségben, amikor a felperes elköltözött a közös lakóingatlanukból az ugyancsak a közös tulajdonukban álló, 2004 tavaszán hitellel vásárolt lakásba. A házastársak együttélésük alatt magas életszínvonalat tartottak, amelynek forrása felperesnek az exkluzív éttermet működtető kft.-beli részesedéséből származó jövedelme volt, míg az alperes három gyermeküket nevelte és a háztartást vezette.
A 2004-ben indult bontóperben az alperes viszontkeresettel kérte a házastársi közös vagyon megosztását, amelyet a felperes nem ellenzett, sőt az említett ingatlanokon kívül egy harmadikon is kérte a közös tulajdon megszüntetését, amelyre az alperes különvagyoni szerzést állított. Nem volt vita a felek között abban sem, hogy a felperes kft. üzletrésze a házastársi közös vagyonhoz tartozik.
Az ügy különös munkaigényességét az adta, hogy a felek nem értettek egyet az ingatlanaikra fordított közös- illetve különvagyonok vegyülésének aránya, valamint a felperes kft. üzletrészének az életközösség megszűnésekori értéke tekintetében. Emiatt rendkívül terjedelmes bizonyítás lefolytatására került sor, mivel a felek a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlant megelőzően többször váltottak lakást és különböző forrásokból származó ráfordításaik arányát, az alvagyonok helyébe lépett értékeket okirati- és szakértői bizonyítással kellett tisztázni. A per kulcskérdése volt a felperes üzletrészének értékelése, amelyre vonatkozóan a felperes a cégiratokat nem kellő időben bocsátotta a bíróság rendelkezésére, így az első fokú bíróság által – számos magánszakértői vélemény csatolását követően – kirendelt igazságügyi szakértők véleményét és az azon alapuló első fokú bírósági döntést az alperes fellebbezésében alappal támadta. A másodfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő viszont – teljesen eltérő metodikával számolva – az előző szakértői véleménytől nagyságrendekkel magasabb cégértéket állapított meg, és a felperest a vagyonmegosztás eredményeként 17.400.000 forintban marasztalta.
A Kúria részítéletében az ingatlanok tulajdoni hányadai valamint a lakásra felvett kölcsön elszámolása illetve a felperes által az életközösség megszűnését követően felvett devizahitelnek a közös vagyonból való kirekesztése tekintetében a jogvitát lezárta és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felperesi üzletrész értékének megállapítása és ehhez kapcsolódva a közös vagyon megosztásából eredő értékkiegyenlítés fizetési kötelezettség tekintetében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az eljárási jogszabályok megsértését állapította meg azzal kapcsolatban, hogy a másodfokú bíróság nem nyilatkoztatta meg az általa kirendelt igazságügyi szakértőt az előző szakértői véleménytől való jelentős eltérésre és nem tette lehetővé a feleknek, hogy a szakértőhöz a tárgyaláson kérdéseket intézzenek
Budapest, 2014. szeptember 18.
A Kúria Sajtótitkársága