A peres felek vitatták, hogy a felperes javára sz Egyetem ingyenesen avagy visszterhesen alapította a haszonélvezeti jogot.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az illeték mértéke vonatkozásában – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a haszonélvezeti jog alapítása történhet ingyenesen és visszterhesen is. A felperes által megkötött szerződés IV.1. pontjából nem lehet arra következtetni, hogy a haszonélvezet alapítása visszterhesen történt. A felperes szerződés alapján nyújt az Egyetem közfeladatainak ellátásához szolgáltatásokat, amelyekért az Egyetem díjat fizet. A szolgáltatás ellenértékét nyilvánvalóan e díj képezi, a haszonélvezeti jogot pedig a megállapodás egyértelmű rendelkezése szerint ingyenesen alapították. Ezt támasztja alá a megállapodás IV.1. pontjának második fordulata, amely a haszonélvezeti jog esetleges ellenérték szerinti gyakorlását tartalmazza, ha ugyanis nem lenne ingyenes a haszonélvezeti jog alapítása, akkor felesleges lenne további ellenértéket meghatározni annak gyakorlásáért cserébe. Nem helytálló felperes hivatkozása a dologi biztosítékra sem. Az a körülmény, hogy a feleket milyen szándék vezette a haszonélvezeti jog alapítása során, nem bír jelentőséggel, a meghatározó a megállapodásban megfogalmazott és rögzített szerződéses nyilatkozat, amely szerint a jog alapítása ellenérték nélkül történt. Az a fordulat, amely a szolgáltatásnyújtásra utal, a visszterhesség alátámasztására szintén nem alkalmas, ez ugyanis a nyelvtani értelmezésből következően vonatkozhat a haszonélvezeti jog alapítására, de az ingyenességre is. Amennyiben a felek szándéka az volt, hogy a haszonélvezeti jogot visszterhesen alapítják, erre vonatkozóan a szerződésben egyértelműen kellett volna rendelkezniük. Az ingyenességet megjelölő határozat szerződési nyilatkozat, nem értelmezhető a korábbi megállapodások tartalmára, az ügylet céljára hivatkozva a kifejezett rendelkezéssel ellentétesen.
Nem fogadható el a felperes azon érvelése sem, hogy a haszonélvezeti jog megszerzése ellenében felújítási és üzemeltetési szolgáltatásra, azaz ellenérték szolgáltatásra köteles. Ilyen tartalmú rendelkezést a haszonélvezetet alapító megállapodás nem tartalmaz, a szerződés pedig részletesen szabályozza a bérleti és szolgáltatási díj mértékét, esedékességét és megfizetésének módját. Az adóhatóság tehát helytállóan állapította meg, hogy a haszonélvezeti jog alapítása ingyenesen történt, ebből következően az Itv. 11.§ /1/ bekezdésének c) pontjában foglaltakat kellett az adóhatóságnak alkalmaznia.
Az elsőfokú bíróság az ingatlan forgalmi értékének megállapítása érdekében szakértői bizonyítást rendelt el, a szakértői véleményt aggálytalannak értékelve a forgalmi érték összegszerűségére vonatkozó döntését az abban foglaltakra alapította. Az elsőfokú hatóságnak az új eljárás során az ingatlan forgalmi értékét a szakértői véleményben foglaltak alapján, annak alapul vételével kell megállapítania, ennek során figyelemmel kell lennie arra is, hogy a haszonélvezeti jogot milyen időszakra alapították.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette új határozat meghozatalát kérte oly módon, hogy a Kúria a fizetendő illeték összegét a jogszabályoknak megfelelően visszterhes szerzés alapján szabja ki, illetve az elsőfokú bíróságot kötelezze új eljárásra.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül /Pp. 272.§ /2/ bekezdés, 275.§ /2/ bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262./. Az alperes felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő, a felperes pedig a forgalmi érték összegére vonatkozó ítéletrészt nem támadta, ezért a Kúria jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem érintett rendelkezéseit nem értékelhette.
Közigazgatási perben a bíróság a Pp. XX. fejezetében szabályozott speciális szabályozás alapján a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogszerű illetve jogsértő voltáról dönt a kereseti kérelem keretei között (Pp. 213.§, 339.§), míg a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítéletet vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelem keretein belül (Pp. 270.§), a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (Pp. 275.§-ának /1/ bekezdése).
Ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az ajándékozási és visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlanok, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni /Itv. 1.§, 2.§ /2/ bekezdés/. Az Itv. 102.§-ának /1/ bekezdés d. pontja alapján az Itv. alkalmazásában a haszonélvezet vagyoni értékű jog. Az Itv. 11.§-ának /1/ bekezdés c. pontja értelmében az ajándékozási illeték tárgya vagyoni értékű jognak ingyenes alapítása, míg az Itv. 18.§ /1/-/2/ bekezdései szerint ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik.
A Kúria megállapította annak a kérdésnek a mikénti eldöntése során, hogy a felperes javára történt haszonélvezeti jog alapítás ingyenesen avagy visszterhesen történt, az elsőfokú bíróság eljárási illetve anyagi jogszabálysértés nélkül, jogszerűen járt el és döntött, ítélete rendelkezésével és annak – kiegészítésre sem szoruló - indokolásával a Kúria teljes körűen egyet értett.
Budapest. 2014. augusztus 4.
A Kúria Sajtótitkársága