I. A városi bíróság a 2012. október 24. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűncselekmény hiányában felmentette az ellene cserbenhagyás vétsége [1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 190. §] miatt emelt vád alól.
Egyszersmind megállapította, hogy a terhelt elkövette az elsőbbség és előzés szabályainak megsértése szabálysértést [218/1999. (XII.28.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdés], és ezért őt 70.000 forint pénzbírsággal és 6 hónap járművezetéstől eltiltással sújtotta. Egyebekben rendelkezett a pénzbírság esetleges átváltoztatásáról és a terheltet bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
A terhelt terhére előterjesztett ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. szeptember 13. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: az elsőbbség és előzés szabályai megsértésének szabálysértése miatt indult eljárást megszüntette, s egyidejűleg mellőzte a pénzbírságra és járművezetéstől eltiltásra vonatkozó rendelkezést, a terheltet eltérő összegű bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, egyebekben helybenhagyta az első fokú ítéletet.
A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás lényege a következő:
A terhelt 2011. június 5-én belterületen személygépkocsit vezetve az út jobb oldalán kihelyezett „elsőbbségadás kötelező” táblával jelzett útkereszteződésben úgy kezdte meg a másik útra jobbra kanyarodást, hogy figyelmetlensége miatt nem észlelte az onnan részben a menetiránya szerint bal oldalra áttérve érkező sértett személygépkocsiját.
Ezért a másik útra kihaladó terhelt az általa vezetett személygépkocsi bal első sarokrészével az őt késedelem nélkül észlelő és fékező sértett személygépkocsija bal első sarkának ütközött. Az ütközés következtében a sértetti személygépkocsi jobbra sodródva a jobb első sarkával nekiütközött a menetiránya szerinti jobb oldali útpadkán villamos felsővezetéket tartó oszlopnak.
A terhelt a személygépkocsik ütközését észlelte, majd elhagyta a helyszínt. Személyi sérülés nem történt, mindkét járműben anyagi kár keletkezett.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a baleset körülményeiből a terheltnek nem lehetett olyan objektív tényekre vonatkozó észlelése, amelyből a másik jármű vezetőjének bármiféle sérülésére kellett volna következtetnie.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a terhelt nem követte el a cserbenhagyás vétségét. Ezt a járművek alacsony sebességével, az elsődleges ütközés nem frontális jellegével, a másodlagos ütközés korábbinál is alacsonyabb sebességével és a szakértői véleménnyel látta megállapíthatónak.
II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve, hatályon kívül helyezés, és új eljárásra utasítás érdekében.
A Legfőbb Ügyészség a BF.479/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, és azzal megegyező indítványt tett nyilvános ülésen történő elbírálásra.
III. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány alapos.
A törvény a cserbenhagyás törvényi tényállásán keresztül – az abban vétkes vagy akár vétlen - balesettel érintett járművezetőnek a balesettel érintett más személy sorsa iránti közömbösségét, a sérülésével vagy segítségnyújtásra szorultságának közvetlen veszélyeztetettségével fenyegető helyzetben, azaz a „cserben” lévő sorsára hagyását bünteti, amikor az elkövető még azt is elmulasztotta, hogy a helyszínen megálljon, avagy megállása ellenére onnan úgy távozott, hogy elmulasztotta a „cserben” létről való meggyőződést.
A cserbenhagyás tehát a balesettel érintett más személy egyértelműen közerkölcsből folyó, közlekedési jogszabályban és egyidejűleg büntető törvényben megfogalmazott védelmének minimum-parancsa.
A cserbenhagyást érintően a BH 2004.308. szám alatt közreadott jogeset kimondta, hogy a cserbenhagyás vétségében megfogalmazott szigorú büntetőjogi parancs indokolatlan kiterjesztését és megszegésének széles körű pönalizálását jelentené egy olyan bírói gyakorlat kialakítása, amely szerint minden felszínes, személyi sérülést nyilvánvalóan nem okozó balesetben részt vevő cserbenhagyás vétségéért felelne a helyszín megállás nélkül történő elhagyásáért, azaz a testi sérülés reális előidézésének hiányában a pusztán dologrongálódással járó baleset (ütközés) résztvevője a cserbenhagyás vétségét akkor sem követi el, ha a megállási és meggyőződési kötelezettségének nem tesz eleget; az ilyen magatartás a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértéseként bírálandó el.
A mindvégig következetes ítélkezési gyakorlat szerint a cserbenhagyás vétségének elkövetője a baleset helyszínén való megállási, meggyőződési kötelezettségét akkor szegi meg, ha a közlekedési baleset jellegéből adódóan alappal feltételezhető, hogy annak következményeként az érintettek személyi sérülést is elszenvedhettek. A járművek nagyobb erejű ütközése, megingása, a durvább külső sérülésekben megmutatkozó váratlan erőbehatás mindig felveti annak lehetőségét, hogy a járművet vezető, vagy az abban utazók - akár felületesen is - megsérülhettek. (BH 2007.212., BH 2013.34.)
A balesettel érintett jármű vezetőjének azzal kell számolnia, hogy e balesettel érintetteknek a testi sérülése bekövetkezhetett. Ettől eltérő következtetés csak akkor reális, ha a baleset kivételes körülményei erre az eltérő következtetésre alapot adnak. A Kúria ezt annak kapcsán hangsúlyozta, hogy észlelte a BH 2004.308. számú eseti döntésben kifejtett jogelven alapuló felmentésre irányuló felülvizsgálati indítványok számának szaporodását, s erre tekintettel leszögezte, miszerint a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjének továbbra is a megállási, és meggyőződési kötelezettsége tekintendő tipikusnak és az eseti döntésen alapuló megítélés a kivételes. (BH 2013.34.).
A balesethez rendelt jogszabályi parancs elsődlegessége mindenek fölötti, mert ha az elkövető a baleset kapcsán nem teljesíti megállási, meggyőződési kötelezettségét, és a személyi sérülés potenciális bekövetkezhetőségével számolnia kellett, a cserbenhagyást, míg ellenkező esetben a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértésének szabálysértését valósítja meg.
A jelen ügyben az egy-egy személy által vezetett személygépkocsik kétségtelenül mérsékeltnek vehető, ha úgy tetszik alacsony sebességgel és csekély jármű-átfedéssel ütköztek, ráadásul a sértetti személygépkocsi ezen felül nekisodródott az útmenti tartóoszlopnak is.
Ilyen körülmények között viszont nem áll az, hogy a baleset hatókörében a terhelten túl nem volt más balesettel érintett személy, mégpedig abban a sértett által vezetett személygépkocsiban, amely jármű kétszeresen is ütközött, és – nem tételezve, de – dologi kárt is szenvedett.
Erre figyelemmel, és osztva az ügyészi álláspontot, a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy egyértelműen elvethesse a személyi sérülés bekövetkeztének vagy legalábbis a testi épséget közvetlenül fenyegető veszély lehetőségét.
A cserbenhagyás büntetendősége éppen azt szolgálja, hogy ilyetén bizonytalansági tényezők fennállta esetén a balesettel érintett jármű vezetője feltétlenül teljesítse az ő személyére szabott (és - miként arra a nyilvános ülésen az ügyész helyesen rámutatott - más által valóban „nem helyettesíthető”) normatíve megszabott megállási, meggyőződési kötelezettségét
A megállási és meggyőződési kötelezettség indokoltságát pedig minden esetben a baleset bekövetkezésekor fennállott aktuális helyzet alapján kell megítélni, a jelen ügyben pedig nem volt kizárható a sértett akár csekély mérvű személyi sérültségének lehetősége, aminek szükségképpen meg kellett jelennie a terhelt elkövetés során kialakult tudatállapotában.
Összegezve: Olyan törvényszűkítő értelmezésig nem lehet eljutni, hogy ha a baleset folytán az azzal érintett másik gépjármű elsődlegesen és másodlagosan is ütközik, és ezáltal hatókörében a terhelten túl más személy is van, a terhelt belátására bízható a megállási és meggyőződési kötelezettség teljesítése.
Ekként a Kúria, helyt adva az alaposnak bizonyult felülvizsgálati indítványnak, a támadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új elsőfokú eljárásra utasította.
Budapest, 2014. július 10.
A Kúria Sajtótitkársága