A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyban állt az alperesnél 2002. február 1-jétől , és az alperes a munkaviszonyát 2007. július 24-én jogellenesen szüntette meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes 2002. február 1-jétől munkaviszonyban állt az alperessel. A munkaviszonyt az alperes jogellenesen szüntette meg, ezért az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az Mt. 100. § (6) bekezdés alapján vizsgálta, hogy megalapozott-e a felperes vagyoni és nem vagyoni kár iránti igénye. Megállapította, hogy a felperes az Mt. 174. § (4) bekezdés alapján nem bizonyította, hogy az általa hivatkozott kára keletkezett.
Az alperes és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest kötelezte 335.700 forint állam által előlegezett költség megfizetésére. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A felperes által kért 3.000.000 forint fordítási díj iránti igényt megalapozatlannak ítélte, mert nem bizonyította a felperes, hogy ezen összeget kifizette. Másrészt szükségtelen volt, hogy külön lefordíttassa az iratokat, mivel az elsőfokú bíróság a per során minden szükséges irat lefordításáról gondoskodott. A Pp. 6. §-ban foglalt anyanyelv használatának biztosításáról szóló rendelkezések nem írják elő, hogy a bírósághoz benyújtott beadványokat hiteles fordításban kell elkészíteni.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Alaptalan a felülvizsgálati érvelés az elmaradt munkabér összegére vonatkozóan. A Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperesre háruló bizonyítási teher alapján jogszerűen állapították meg a bíróságok, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az általa állított mértékű munkabérben állapodott volna meg az alperessel.
A munkaügyi bíróság helyesen számolt - az elévülés megszakadására okot adó felperesi felszólításokra is figyelemmel – az elmaradt munkabér körében a minimálbérrel, valamint a felperes oldalán megtérült egyéb jövedelemmel, így a rendelkezésre állási támogatással is. Az elsőfokú bíróság a minimálbérrel történő foglalkoztatást a bizonyítékok mérlegelése alapján ítélete tényállási részében állapította meg [Pp. 221. § (1) bekezdés]. E körben mérlegelése megfelelt a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak, így annak mellőzésére nem volt lehetőség.
Megalapozottan utasították el a bíróságok felperesnek a vagyoni és a nem vagyoni kártérítés iránti igényét is. A felperes többszöri, a Pp. 3. § (3) bekezdésén és a 141. § (2) bekezdésén alapuló felhívás ellenére a kár felmerültét és annak a munkaviszonnyal való összefüggését nem bizonyította. E körben a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a felperes tényállításait és az APEH tájékoztatását, valamint vizsgálati anyagát helytállóan értékelték, és jogszerűen rekesztették ki e körben is M. O. elfogulatlannak nem tekinthető tanú vallomását.
A másodfokú bíróság jogszerűen, a Pp. 75. § (1) bekezdés és 79. § (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával utasította el a 3 millió forint fordítási költség iránti igényt, mint amelynek az esetleges felmerülte nem a pervitellel volt összefüggésben, továbbá, mert nem volt igazolt költség.
Budapest, 2014. június 25.
A Kúria Sajtótitkársága