A felperes keresetében a Ptk. 318. § (1) bekezdése és a 339. § (1) bekezdése alapján szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén 430.255.000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a közöttük létrejött felhasználási szerződés kizárólagosságának megszegése miatt.
Az alperes viszontkeresetében 18.075.620 forint közüzemi és bérleti díj, valamint engedményezett alvállalkozói díj megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította, és 17.963.792 forint megfizetésére kötelezte.
A kiemelt jelentőségű ügyben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felek által megkötött megbízási szerződés kizárólagos felhasználási jogosultságot biztosított-e a felperes számára a rendelkezésre bocsátott oktatási modulok vonatkozásában, illetve hogy az alperes szerződésszegő magatartást tanúsított-e akkor, amikor saját maga oktatást tartott alkalmazottai részére az oktatási modulok felhasználásával.
A Kúria jogi álláspontja szerint a szerződés Ptk. 207.§ (1) bekezdésének és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 43.§ (3) bekezdésének megfelelő értelmezésével nem állapítható meg, hogy a felek kizárólagos felhasználási szerződést kötöttek az oktatási modulok használatára. Az alperes nem tett a szerződésben az Szjt. 43.§ (1) bekezdésében megkövetelt kifejezett nyilatkozatot a felperes kizárólagos jogosultsággal való feljogosítására. A felek a szerződésben nem zárták ki azt, hogy az alperes a megállapodás szerinti keretszámot meghaladóan saját maga is oktatói tevékenységet végezzen alkalmazottai részére. Ezért a felperes Ptk. 318.§-ára és 339.§ (1) bekezdésére alapított kárigénye az alperes jogellenes, szerződésszegő magatartása hiányában megalapozatlan.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. június 19.
A Kúria Sajtótitkársága