Pfv.III.21.769/2013/3.
A felperes önkormányzat hulladékgazdálkodási bírság kiszabását kezdeményezte az alperes hatóságnál benyújtott kérelmében a perben nem álló cég engedély nélkül végzett hulladékkezelési tevékenysége miatt. Az alperes felettes szerve a felperes panasza alapján eljárva felhívta az alperest arra, hogy a felperes kérelmében járjon el és vizsgálja ki a bejelentésben foglaltakat, a szükséges intézkedéseket tegye meg és tájékoztassa a bejelentőt és a főfelügyelőséget is. Az alperes a felhívás ellenére nem intézkedett. Az alperes felettes szerve által tartott szemlén megállapítást nyert, hogy a perben nem álló cég engedély nélkül folytatott hulladékgazdálkodási tevékenységet. Az alperes határozatával a céget engedély nélküli hulladékgazdálkodási tevékenysége miatt hulladékgazdálkodási bírság fizetésére kötelezte, egyúttal az önkormányzatot ebből az összegből jogszabály szerint illető 30% utalásáról is intézkedett. Felettes szerve ezt a határozatot helybenhagyta. A bíróság a bírsággal sújtott cég határozat felülvizsgálatára irányuló keresetét elutasította. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével az első fokon eljárt bíróság ítéletét, valamint az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperes a bírságot kiszabó határozatot egy éven túl hozta meg, így az elévült.
A felperes a keresetében az alperest a kiszabott, de be nem folyt bírság egyharmadára, mint közigazgatási jogkörben okozott kár és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes jogellenes magatartását abban jelölte meg, hogy tudott a cég lejárt hulladékgazdálkodási engedélyéről, de sem a felperes bejelentésére, sem a felettes szerv felhívására nem intézkedett; illetőleg hivatalból is meg kellett volna indítania az eljárást.
Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes határozata végrehajthatóságának az elévülése miatt a felperest ért károkért felelősséggel tartozik.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. Megállapította az ítélet indokolásában, hogy a felperes a kérelmét nem közérdekű bejelentésként, hanem közigazgatási eljárás megindítására vonatkozó kérelemként kérte kezelni, ezért az alperes eljárására a 2004. évi XXIX. törvény nem alkalmazható. Megállapította, hogy a jogerős határozat hatályon kívül helyezésének oka – a bírság kiszabása az alperes tudomásszerzésétől számított egy éven túl történt – nem hozható összefüggésbe a felperes bejelentésének és az annak kapcsán tett felügyeleti intézkedésnek a késedelmes intézésével. Továbbá megállapította, hogy az alpereshez ténylegesen befolyt bírság hiányában a felperesnek nem keletkezett jogszerű igénye ilyen címen saját bevételre, ennek folytán nincs kiesett bevétele, kára.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
A felperes a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényét arra alapította, hogy az alperes jogellenes és felróható magatartása miatt nem kapta meg a neki jogszabály alapján járó bírságot. Az alperes ugyanis sem a bejelentésére, sem a felügyeleti szerve felhívására nem intézkedett, de ezt nem tette sem az adatszolgáltatás és a büntetőeljárás adatai ismeretében sem. A tudomásszerzéstől - pedig az egyértelmű volt - számított egy éven belül nem hozott határozatot, hanem csak egy év után, amikor már erre nem volt lehetősége. Az alperes jogellenes és felróható mulasztása kettős; egyrészt azon alapul, hogy a felperes bejelentése előtt volt tudomásszerzése a cég engedély nélkül végzett tevékenységéről, másrészt pedig abban áll, hogy azt követően a bejelentés után a helyzet megismerése érdekében nem tett semmit, pedig erre a felügyeleti szerve két esetben is felhívta. Ehhez képest nincs jelentősége és ezért indokolatlan is a vita a felperes bejelentésének jogi minősítéséről.
Minderre figyelemmel nem lehet azt mondani, hogy az alperes eljárása megfelelő volt, erre a másodfokú ítélet tévesen hivatkozik, miközben a rendelkezésre álló ismeretei alapján az alperes hivatalbóli eljárási kötelezettsége is fennállt.
Az alperes jogellenes és felróható magatartása megítélésénél téves a másodfokú ítélet fejtegetése arról, hogy nincs okozott kár, mert nem állapítható meg, hogy biztosan bekövetkezett volna a bírság befizetése. Az önkormányzatot a bírság százalékos mértéke jogszabály alapján megilleti. A hatóság kötelezettsége a bírság kiszabása, amit a szabályszegő fizet, ha pedig jogellenes és felróható okból marad el a bírság kiszabása, ez esetben a hatóság köteles megfizetni kártérítésként a ki sem szabott bírság felperest illető részét. Tehát nem arról van szó, hogy a felperes csak a ténylegesen befolyt bírságra tarthat igényt. Az alperes jogellenes és felróható mulasztása miatt, az alperesnek kell bizonyítani, a felelősség alóli kimentés érdekében, hogy határozat esetén sem jutott volna hozzá a felperes a bírságnak ahhoz a részéhez, amit neki a jogszabály biztosít.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta.
Budapest, 2014. június 13.
A Kúria Sajtótitkársága