A peres felek házastársak voltak, életközösségük alatt fóliás virágkertészetet üzemeltettek és ennek bevételéből valamint ingatlanok bérbeadásából éltek, saját maguk és gyermekeik részére is vásároltak ingatlanokat, a felperesnek a házasságkötés előtt vásárolt telkén pedig – a meglévő épület lebontásával – családi házat építettek. Ez utóbbi ingatlan jogi helyzetét 1998-ban, szerződéssel rendezték.
A felperes a keresetében az ingatlanokban, ingóságokban illetve a virágpiaci elárusító helyben megtestesülő házastársi közös vagyon megosztását kérte, amit az alperes nem ellenzett, de kérte beállítani a vagyonmérlegbe annak a lakásingatlannak az eladási árát, amely a felperes kizárólagos tulajdonaként volt bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, arra hivatkozással, hogy az ingatlan a házastársi közös vagyonhoz tartozott.
Az ügy különösen munkaigényes jellegét az adta, hogy az említett lakásingatlan két olyan ingatlan helyébe lépett. amelyek a házassági életközösség idején kerültek megvételre, de az első ingatlant a felperes szülei, az annak helyébe lépő második ingatlant a felperes tulajdonaként és szülei haszonélvezeti jogával terhelten tartották nyilván. A terjedelmes bizonyítás anyagából kiderült, hogy valamennyi ingatlan vételénél a közös- és a különvagyonok vegyültek egymással és az előző ingatlan magasabb áron történő eladását követően a felek az eladási ár és a vételár közti különbözetet különböző anyagi forrásokból biztosították. A vételek és eladások 1986 – 2008 között történtek, így a bíróságoknak – és a felülvizsgálati eljárásban a Kúriának is – több évtizedere visszamenően kellett vizsgálnia a vagyoni ráfordításokat és azok forrásait.
A jogerős ítélet a lakásingatlanban a felperes tulajdonszerzését 83,8 %-ban, az alperesét 16,2 %-ban állapította meg és ebben az arányban osztotta el közöttük az eladási árat. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárva a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság az első ingatlan megvételénél iratellenesen jutott arra a következtetésre, hogy az ingatlan vételárát a peres felek kölcsönként adták a felperes szülei részére, mert valójában azt a peres felek és a felperes szülei 1/2-1/2 arányban vásárolták meg, amit a felperes által írott dokumentum tartalmaz. Az ingatlan értékesítésénél pedig nem vették figyelembe, hogy az eladási ár egy részét a vevő kifejezetten a virágkertészetért fizette, ami pedig a peres felek tevékenységének eredménye volt. Ebből kiindulva – és további felperesi szülői hozzájárulásra tekintettel - a második ingatlan vételárában 50 % volt felperes különvagyona és 50 % a felek közös vagyona, amelynek eladását követően a lakásingatlan megvételéhez, újabb különvagyonok felhasználása után az alperes 3,5 millió forinttal járult hozzá, ami a 11 millió forintos vételár 31,82 %-a volt. A 14,5 millió forintos eladási árból ezért az alperes javára – ennek megfelelő arányban – 4.613.900 forintot kell elszámolni.
Budapest, 2014. június 11.
A Kúria Sajtótitkársága