Mfv.I.10.085/2014.
A felperes határozatlan időtartamú kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes 2011. április 27-én kelt felmentésével a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján indokolás nélkül megszüntette.
Magyarország Alkotmánybírósága 2011. február 15-én kelt 8/2011. (II.18.) AB határozatával megállapította, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdése – melynek b) pontja értelmében a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel indokolás nélkül megszüntetheti– alkotmányellenes, ezért azt 2011. május 31-ei hatállyal megsemmisítette. A határozatot a Magyar Közlönyben 2011. február 18-án tették közzé.
A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Álláspontja szerint az alperes az Alkotmánybírósági határozat közzétételét követően rendeltetésellenes joggyakorlással szüntette meg indokolás nélkül a jogviszonyát, hiszen ekkor már tudta, hogy a felmentés alapjául szolgáló jogszabály alkotmányellenes.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmentés jogellenes. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az Európai Unió Bírósága a C-332/13. számú ügyben meghozott végzésében megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel – összefoglalóan – a szóbanforgó ügyben, mivel a jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe.
Az Európai Unió Bíróságának C-332/13. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott végzése folytán a felülvizsgálati kérelem azon érvelése, miszerint a Ktjv. 8. § (1) bekezdése az uniós jogba (Alapjogi Charta másodfokú ítéletben megjelölt rendelkezéseibe) nem ütközik, alapos. Az Európai Unió Bíróságának döntése szerint a Ktjv. megalkotásával Magyarország nem az Unió jogát hajtotta végre, ezért az Alapjogi Charta megsértése címén a felmentés jogellenessége nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (1) bekezdés alapján a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve 2011. május 31-ével semmisítette meg. Ebből következően a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható volt. Helytálló az alperes hivatkozása, miszerint önmagában az a körülmény, hogy intézkedését az alkotmánybírósági határozat közzétételét követően hozta meg, nem adott alapot a rendeltetésellenes joggyakorlás bíróság által történő megállapítására, hiszen az Alkotmánybíróságnak a döntése meghozatalakor az is célja volt, hogy a jogviszony egyoldalú megszüntetése ne maradjon szabályozatlanul.
A Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a Pp. 275. § (2) bekezdés szerint.
A felek fellebbezéssel nem támadták az elsőfokú ítélet jogkövetkeztetését, miszerint a – tévesen – uniós jogként értékelt nemzetközi egyezménynek minősülő, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 6. cikkébe ütközés miatt is jogellenes a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontjára alapított alperesi felmentés.
A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdés alapján e kérdéssel nem foglalkozott, az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Egyezménnyel kapcsolatban érvelését nem adta elő, de a Pp. 271. § (1) bekezdés alapján erre – jogszerűen – nem is hivatkozhatott.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. június 5.
A Kúria Sajtótitkársága