Kfv.V.35.596/2013/8.
A felperes és az önkormányzat 2004. szeptember 1. napján „Üzemeltetési, hőszolgáltatási szerződés”-t (szerződés) kötött az önkormányzat tulajdonában lévő kórház területén és kazánházában működő hőszolgáltató rendszer megvalósítása, telepítése, üzembe helyezése és hőszolgáltatásának biztosítása céljából, ideértve a szakközépiskola és a sportcsarnok hőigényének kielégítését is. Az önkormányzat a 2004. november 10-én létrejött megállapodásban a szerződésbe foglalt fizetéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a kórház javára engedményezte. A megállapodást követően a felperes a közszolgáltatási díjról szóló számlákat, amelyeket 25-%-os általános forgalmi adóval (áfa) terhelt meg, a kórház nevére állította ki. A kórház a számlák nettó értékét elfogadta, de az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) szerinti kedvezményes adókulcsra hivatkozva csak a nettó érték 5%-os áfával növelt összegét utalta át a felperes részére. A felperes emiatt a kiállított számlákat sztornózta, 5 %-os áfával terhelt bizonylatokat bocsátott ki, majd önellenőrzéssel módosította a 2010. évre benyújtott áfa bevallásait.
Az adóhatóság az ellenőrzések eredményeként hozott határozataiban kötelezte a felperest áfa adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Határozatait azzal indokolta, hogy a távhőszolgáltatás fogalmát a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény (Tszt.) definiálja és csak a Tszt. hatálya alá tartozó távhőszolgáltatást preferálja a jogalkotó az Áfa-tv-ben kedvezményes adókulccsal. A Tszt. szerint a felperes nem minősül távhőszolgáltatónak, tevékenysége nem felel meg a távhőszolgáltatás fogalmának, távhőtermelésre és szolgáltatásra vonatkozó közüzemi szerződést, működési engedélyt nem tudott bemutatni, ezért jogszerűtlenül alkalmazta a kedvezményes 5%-os adókulcsot, emiatt fizetendő adóját az általános adómérték szerintire kellett megemelni.
A Kúria az ügyben öttagú tanácsban járt el, és hatályában fenntartotta az adóhatósági határozatok ellen előterjesztett felperesi kereseteket elutasító jogerős ítéletet. Jogi álláspontja a következő volt:
Az Áfa törvény perre irányadó szabályozása, a kedvezményes adókulcsra vonatkozó 3. számú melléklet II. rész 1. pontja „elsődlegesen nem személyek között, hanem a törvény tárgyi hatálya alá tartozó adóköteles szolgáltatások között különböztet annyiban, hogy a távhőszolgáltatás adókulcsát más szolgáltatásokhoz képest az azokra vonatkozó adókulcstól eltérően, kisebb mértékű adókulccsal határozza meg”, nem diszkriminatív, ezért az alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította a 723/B/2009.számú határozatában.
Az Áfa tv. nem rögzít értelmező rendelkezést arra nézve, hogy a kedvezményes, 5 %-os adómérték szempontjából mi minősül távhőszolgáltatásnak. A távhőszolgáltatásról szóló speciális jogszabályon, a Tszt.-n kívül nincs más olyan törvény, amely a távhő, a távhőszolgáltatás, a távhőszolgáltató, a távhőtermelő, a távhőtermelő- létesítmény, a távhővezeték - hálózat fogalmát definiálná. Ezekre fogalom meghatározásokat kizárólag a Tszt. 3. § p), q), r), s), t) és u) pontjai tartalmaznak, amelyek szerinti követelményeknek a felperes, illetve tevékenysége nem felel meg. A Tszt-ben egzaktan meghatározott fogalmak, amelyeket más jogszabályok nem definiálnak, törvényi felhatalmazás hiányában nem szűkíthetők, nem tágíthatók, mivel ez a jogbiztonságot veszélyeztetné.
A felperes szerződése nem igazolja a Tszt. VI. fejezete szerinti közüzemi szolgáltatásra irányuló jogviszony fennállását, ez kizárólag olyan egyedi megállapodás, amely közvetlenül egyetlen szerződött fogyasztó számára teszi lehetővé a szolgáltatás igénybe vételét, sőt a hő termelését is. A jogvita eldöntése szempontjából továbbá nem kizárólag az engedély megléte, a szolgáltatás más általi igénybe vételének lehetősége és a közüzem működtetése a lényeges, hanem maga a távhővezeték-hálózat rendszer, az ezen keresztül történő szolgáltatás, de ilyet a felperes tekintetében a rendelkezésre álló iratok, tények, okiratok nem támasztanak alá. A Tszt. 1. § (4) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezés pedig kimondja, hogy nem tartozik a Tszt. hatálya alá a saját felhasználási célra hőt termelő létesítmény, valamint az a távhőtermelő tevékenység, amit a termelő, szolgáltató közbeiktatása nélkül, közvetlenül a nem lakossági felhasználónak, egyedi szerződés alapján végez. Ebből pedig az következik, hogy a törvényhozó különbséget tett a hőszolgáltatás és a távhőszolgáltatás között, és az Áfa tv. 82.§ (2) bekezdése és a 3. számú melléklet II. rész 1. pontja értelmében kedvezményes adókulccsal kizárólag a távhőszolgáltatást preferálja, ideértve a villamosenergiáról szóló törvény alapján megújuló energiaforráson alapuló hőszolgáltatást is. A Tszt. hatálya alá nem tartozó termelőre a jogszabály külön megnevezést is alkalmaz, az ún. egyedi szerződés alapján termelőét, aki nyilvánvalóan nem lehet egyben távhőszolgáltató is, hiszen akkor nem valósulna meg az e törvényhely szerinti ”termelő, szolgáltató közbeiktatása nélkül” kitétel. A szerződés szerinti felperesi szolgáltatás, mivel nem minősíthető távhőszolgáltatásnak, az Áfa tv. 82.§ (1) bekezdése értelmében 25 %-os adókulcs alá tartozik.
Budapest, 2014. június 2.
A Kúria Sajtótitkársága