Kfv.VI.35.288/2013
A felperes több intézménnyel kötött szerződés alapján kifizetett összeggel csökkentette az őt terhelő innovációs járulékot.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában több tételt nem fogadott el járulékcsökkentőnek, mivel azok a jogszabályi feltétellel szemben nem minősülnek kutatás – fejlesztési tevékenységnek, hanem csak technológiai innovációnak.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú adóhatóság helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Okfejtése szerint az innováció nem tartozik a kutatás – fejlesztés fogalmába, így egy a cég szempontjából végrehajtott innovációval eleve nem lehet csökkenteni a járulékalapot.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Kiemelte, hogy az alperes által helyesen alkalmazott Frascati Kézikönyv mellett alkalmazandó az Oslo Kézikönyv fogalomrendszere is. Az irányadó jogszabályból nem vezethető le az a szűkítő rendelkezés, hogy az újdonságnak nem elégséges csak a felperesi társasággal összefüggésben állnia, így az ezzel ellentétes alperesi megállapítás jogszerűtlen.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének elbírálása során a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az indokolás szerint egyértelmű, hogy az innovációs járulék éves bruttó összegéből levonási jog csak a kutatás – fejlesztési tevékenység költségei után gyakorolható, a technológiai innováció költsége nem alapoz meg levonási jogot. A kutatás – fejlesztési tevékenység megállapításához pedig az szükséges, hogy a tevékenységnek a magyar gazdaság egészére kell támogatólag, ösztönzőleg hatnia, annak fejlődéséhez kell kapcsolódnia. Ebben a körben a Frascati Kézikönyv alkalmazandó, ugyanakkor az Oslo Kézikönyv nem. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak bizonyítást szükséges lefolytatnia a tanulmányok minősítése érdekében.
Budapest, 2014. május 29.
A Kúria Sajtótitkársága