Kfv.I.35.543/2013/5.
Ha a hitelező zálogjoggal biztosított lejárt követelés alapján szerez tulajdonjogot, a fordított áfa adózás szabályai az irányadók.
I.
Az adóigazgatási eljárásban a felperes több eljárásjogi határidő megtartását is kifogásolta.
A 2011. június 3-án lejáró ellenőrzési határidőt, a számlakibocsátónál lefolytatandó kapcsolódó vizsgálatra tekintettel meghosszabbították, de a 2011. június 1-én kelt végzést csak június 7-én kiadmányozták.
A jogerős ítélet ebben a körben elutasította a felperes keresetét.
A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria megállapította, hogy az ellenőrzési határidő meghosszabbításának érvényességi feltétele az arról való döntés, hatályosulásának feltétele pedig a döntés közlése. A közlés elhúzódása nem teszi semmissé a döntést, nem hatálytalanítja a határidő meghosszabbítását. Az ellenőrzési határidők megtartásához mind az adózóknak, mind az adóhatóságnak érdeke fűződik, azt az Art. szabályozza, de míg a döntés elmaradásához az Art. rendel jogkövetkezményt (92.§ (12) bekezdés), addig a közlés elmaradásához nem.
A felperes esetében kétségtelenül volt mulasztás, de sor került mind a döntésre, mind annak közlésére. A köztes időben nem történt ellenőrzési cselekmény. A garanciális jog sérelme nem függött össze az ügy érdemével. A jogerős ítélet helytálló megállapítást tett.
II.
A felperes, mint hitelező a követelés lejártát követően, 2011. január 10-én beszámítással megvásárolta az adósnak a hitelező javára zálogjoggal biztosított vagyontárgyait. Az adós az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) általános szabályi szerint állította ki a számlát, az áfa tartalmat a felperes levonásba helyezte. Az adóhatóság értékelése szerint az ügylet a fordított áfa adózás hatálya alá tartozik: a felperes egyszerre befizetője és levonási jogosultja az ügyletnek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes Áfa tv. 142.§ f) pontjának alkalmazhatóságát vitató kereseti kérelmet.
A felperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria megállapította, hogy a felperes és az adós között termékértékesítésre került sor. Ennek általános forgalmát az Áfa tv. 9.§ (1) bekezdése határozza meg, az alapul szolgáló ügylet specifikumához igazított szabályokat pedig a 10-12.§ tartalmazza. A 10.§ c) pontja szerinti, áfa tekintetében termék értékesítésnek minősülő ügylet esetén a hitelezőre a tulajdonjognak csak egyik rész-jogosítványa, a rendelkezési jog száll át. A felperes azonban az ügylettel a termékek tulajdonjogát szerezte meg, így esetében kizárt az Áfa tv. 10.§ c) pontjának alkalmazása, a termékértékesítésre az általános szabályok szerint került sor.
Az adójogi tényállást megvalósító ügyletek tartalmi jegyeihez kapcsolódhatnak az általánostól eltérő adójogi következmények, ezért az alperes az Art. 1.§ (7) bekezdés alkalmazásával vizsgálhatta, vannak-e az ügylet adójogi minősítését meghatározó speciális ténybeli és jogi körülmények.
Termékértékesítés esetén az adófizetésre kötelezett személyére vonatkozó főszabályt az Áfa tv. 138.§-a tartalmazza, a kivételeket a 139-152.§-ok. A 142. § (1) bekezdés f) pontja szerint az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti az adós és hitelező viszonylatában az olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul.
A felperes és az adós közötti termékértékesítés tartalmi elemei maradéktalanul megfelelnek az Áfa tv. 142.§ f) pontja szerinti törvényi tényállásnak, (adós-hitelező, termékértékesítés, lejárt követelés, dologi biztosíték, kielégítés érvényesítése). Mindez azzal az adójogi következménnyel jár, hogy az áfá-t a termék beszerzőjének, azaz felperesnek kell megfizetni.
A fordított adózás tekintetében már az Európai Unió Bírósága, illetőleg a vonatkozó ítéleteket megjelölve a Legfelsőbb Bíróság is megfogalmazta, hogy fordított adózás esetén az adózó tévedése nem vezethet az adólevonási jog elenyészéséhez (Kvf.V.35.411/2010/4., C-414/2010., C-424/12.). Az alperes ennek megfelelően járt el, határozatában érvényre jutott a közösségi jog is. A jogerős ítélet keresetet elutasító rendelkezése jogszerű volt.
Budapest, 2014. május 21.
A Kúria Sajtótitkársága