A perben a Kúriának azt az elvi jogkérdést kellett eldöntenie, hogy mit jelent a szerződés alakjára vonatkozó Ptk. szabályok (konkrétan a Ptk. 217. § (2) bekezdés és 218. § (3) bekezdés) Ptk. 199. § szerinti megfelelő alkalmazása egyoldalú jognyilatkozat, konkrétan a szerződő feleken kívüli harmadik személy Ptk. 215. § szerinti hozzájáruló nyilatkozata esetén, amelyre a konkrét esetben szerződésen alapuló alakiság (írásbeli forma) volt előírva.
Az említett Ptk. szabályok szerint, ha az alakiság a felek megállapodásán alapul „a teljesítés elfogadása” illetve a szerződésnek „megfelelő tényleges állapot”-nak a felek egyező akaratából való létrejötte érvényessé teszi az alakiság mellőzésével megkötött, illetve megszüntetett, felbontott szerződést. E Ptk. rendelkezések megfelelő alkalmazása a perbeli írásbeli hozzájáruló nyilatkozatra vonatkoztatva az, hogy mivel a harmadik személy a szerződésről tudva hosszú időn keresztül (több mint hat éven át) nem kifogásolta a szerződő felek által megkötött szerződést ez azt jelenti, hogy a felek eltekintettek az írásbeli formát előíró formát előíró megállapodásuktól, mintegy hatálytalanították azt, így a harmadik személy hozzájáruló nyilatkozata szóbeli hozzájárulás vagy akár ráutaló magatartás alapján is megadottnak tekintendő.
Budapest, 2014. május 20.
A Kúria Sajtótitkársága