Mfv.III.10.082/2013
A felperes keresetében azért kérte nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezni a munkáltatót, mert az alperes a munkahelyén elhelyezett rejtett kamerás felvétel készítésével (amely által rögzített kötelezettségszegése miatt a munkaviszonyát az alperes rendkívüli felmondással megszüntette), a személyiségi jogait megsértette. Az elsőfokú bíróság a keresetet – a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 177. §-a és a Ptk. 80. § (1)-(2) bekezdése alkalmazásával – elutasította. Megállapította, hogy a kamerarendszer működtetésére vonatkozó figyelemfelhívás a személyzeti bejárón ki volt függesztve, a felvétel készítése ellen a felperes nem tiltakozott, így ahhoz a hozzájárulása ráutaló magatartással megadottnak volt tekinthető. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest a személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 2. § 1., 6. és 9. pontja, 3. § (1) bekezdése, 5. §-a, valamint 7. §-a alapján 800.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy az álmennyezet mögé rejtett kameráról a felperes nem tudott, ezért a felvétel készítéséhez hozzá sem járulhatott. Az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria megállapította, hogy a felperes a nem vagyoni kártérítés iránti követelését nem az Avtv. rendelkezéseinek megsértésére alapítottan terjesztette elő. Az Mt. és a Ptk. rendelkezései alapján a perben azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a kamerával történt felvételkészítéssel a felperes képmásával való visszaélést valósított-e meg. A másodfokú bíróság a Ptk. rendelkezései alkalmazásának mellőzése miatt helytelenül foglalt állást arról, hogy a felperes a felvétel készítéséhez hozzájárulását ráutaló magatartással – a felvétel készítés lehetőségéről való tudomása ellenére – nem adhatta, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Budapest, 2014. május 5.
A Kúria Sajtótitkársága