A felperes a keresetében a rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását, a jogkövetkezmények alkalmazását és a jogelőd munkáltatónál, valamint az alperesnél ki nem fizetett rendkívüli munkavégzés jogcímén járó elmaradt munkabére megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság kötelezte az alperest 13.617,- Ft és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes által fizetett marasztalási összeget 15.735,- Ft-ra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján indult eljárásban a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A fenti peres ügy az alábbiak miatt különösen munkaigényes volt:
A perben rendkívül terjedelmes bizonyítás lefolytatására került sor, a könyvszakértői vélemény a másodfokú eljárás során is kiegészítésre került. Ennek során a jogelőd munkáltatónál a munkaidő nyilvántartására alkalmazott jelenléti ív és az alperesnél használt MAXNET-kártya adatait a rendelkezésre álló bolt- és kasszajelentések adatainak figyelembevételével és a bérjegyzékkel összevetve kellett megállapítani a ki nem fizetett rendkívüli munkavégzés mértékét és az ezen időre járó munkabér pontos összegét.
A perben abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes által bizonyított rendkívüli munkavégzése alapján járó munkabér kifizetésének elmaradása – az irányadó időszakot is figyelembe véve – megalapozta-e a munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerűségét.
A felperes a rendkívüli felmondását a „megfélemlítéssel és fenyegetettséggel teli munkahelyi légkörrel” is indokolta, amelyet a reá háruló bizonyítási teher ellenére nem tudott bizonyítani.
Budapest, 2014. április 24.
A Kúria Sajtótitkársága