Az adott ügy elbírálását különösen munkaigényessé a felülvizsgálati kérelembe foglalt többirányú jogi érvelés és az iratanyag nagy terjedelme tette.
Az irányadó tényállás szerint a perben nem álló gazdasági társaságokat az alperessel szemben terhelő kölcsöntartozás és lízingdíjtartozás visszafizetéséért az I. és a II. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A szerződéseket magánokirat tartalmazta, de kötelezettségvállalásaik ismételt megerősítéseként a felek a szerződéseket 2009. június 24-én 159 oldal terjedelmű közjegyzői okiratba foglalták. A kölcsön- és lízingszerződések felmondását követően az alperes kérelmére a jogügyletet és a felmondást tartalmazó közjegyzői okiratok záradékolásával végrehajtás indult a felperesek ellen.
A felperesek keresetükben a végrehajtás megszüntetését kérték arra hivatkozással, hogy a végrehajtások alapjául szolgáló szerződések közokirati hatállyal nem bírnak, mivel azokat a közjegyző-helyettes nem olvasta fel a felek előtt. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében azzal az indokkal utasította el a keresetet, hogy a felperesek nem bizonyították állításukat, nem sikerült megdönteniük a végrehajtás alapjául szolgáló okirat közokirati jellegét.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megszüntette a felperesekkel szemben elrendelt végrehajtásokat. Döntését azzal indokolta, hogy a közjegyzői okirat felolvasásánál nem volt jelen mindvégig valamennyi fél, ezért a végrehajtás alapjául szolgáló okirat nem közokirat.
Az alperes 19 oldal terjedelmű felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a-g) pontokban összefoglalva jogi álláspontját.
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, határozatának indokolásában kitért a felülvizsgálati kérelem minden egyes pontjára. Továbbiak mellett kifejtette a Kúria, hogy a jelen, végrehajtás megszüntetési perben a bizonyítási kötelezettség két ok miatt is a felpereseket terhelte: egyrészt aláírták a tartozásuk elismerését is tartalmazó okiratokat, másrészt a Pp.164.§ (1) bekezdésébe foglalt általános szabály következtében. A bizonyítási teherről történt téves tájékoztatás nem minden esetben releváns, legfőképpen akkor hat ki az ügy érdemi eldöntésére, ha emiatt bizonyítás felvétele maradt el, a bizonyítási anyag hiányos és nem szolgáltat kellő alapot a döntéshez. A Kúria további indokai szerint a Pp.369.§ a) pontja körében „követelés” alatt a „végrehajtható követelés”-t kell érteni, így ha a végrehajtás alapjául szolgáló záradékolt okirat nem közokirat, akkor a „végrehajtható követelés” nem jött létre érvényesen. A közokirat hiánya a közvetlen végrehajtás hiányát jelenti, azonban ettől a kötelmi jogi értelemben vett követelés érvényes lehet. Rámutatott a Kúria, hogy a megalapozott kereset nem utasítható el kizárólag a polgári jog alapelveire utalással: nem joggal való visszaélés, ha a felperes utóbb az általa aláírt okirat hiányosságára hivatkozik és erre alapítottan pert indít a végrehajtás megszüntetésére. A Kúria - eljárási szabálysértés hiányában - mellőzte a bizonyítékok felülmérlegelését és kihangsúlyozta: a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 131.§ (1) bekezdése értelmében nem tekinthető közokiratnak – tehát nem látható el végrehajtási záradékkal - az az okirat, amelyet a közjegyző a 120-129.§-ok megsértésével vagy elmulasztásával készített, például az okiratot nem olvasta fel a fél előtt (120.§ (1) bekezdés d) pontja).
Budapest, 2014. április 3.
A Kúria Sajtótitkársága