Az adott ügy elbírálását különösen munkaigényessé az iratanyag nagy terjedelme tette, emellett az ügyben jogkérdés is felmerült. A per a pertárgyértékre tekintettel kiemelt ügynek minősül.
Az alapul szolgáló kölcsönügylet 1999-ben jött létre. A felperesek a perben ezen kölcsönügylettel összefüggésben okozott kár megtérítése iránti igényt terjesztettek elő. A perbeli követelést illetően többször is engedményezésre került sor, a perben pedig a felperesi oldalon jogutódlás történt, illetve más per ehhez való egyesítésére is sor került. Az engedményezési láncolat folyamatosságára vonatkozóan több szakértői bizonyítás is történt a perben.
Az alperes vitatta a felperesek perbeli legitimációját és a bizonyítékként megjelölt okiratok, engedményezési szerződések létrejöttét is.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésével azt állapította meg, hogy az engedményezési láncolat megszakadt, mert a követelést átruházó cég nevében nem a cégjegyzésre jogosult képviselője írta alá az engedményezési szerződést. Emiatt a felperesi jogelőd nem szerezte meg a követelést, így át sem ruházhatta azt a felperesekre. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Kúria határozatának indokolásában kifejtette, hogy – szemben a felperesi állítással – a Ptk. 240. § (4) bekezdése alapján létrejött egyezség során az alperes a károsult részére vállalta az állított kár egy részének megtérítését. A bemutatott engedményezési okiratok alapján károsultnak az egyezségkikötés során a felperesi jogelőd tűnt. Az alperes nem a felperesi jogelőd személyének történő fizetési kötelezettséget vállalt, hanem a tényleges károsult részére szándékozott fizetési kötelezettséget teljesíteni. Azt a körülményt, hogy a felperesi jogelőd az engedményezési okiratok alapján a károsult jogutódjának minősült-e, az alperes a perben az egyezségkötés ellenére vitathatta. Miután az engedményezési láncolat megszakadt, a felperesi jogelőd, illetve így a felperesek sem tekinthetők a károsult jogutódjának.
Budapest, 2014. március 26.
A Kúria Sajtótitkársága