Kfv.V.35.196/2013/5
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció állami támogatását biztosító és kizárólag ezt a célt szolgáló, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény szerinti elkülönített állami pénzalap. Az Alap rendeltetése az, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, tegye lehetővé a gazdaságban és a társadalmi élet egyéb területein hasznosuló kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az Alap tárgyévi forrása a meghatározott gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék /a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény - KTIA tv. - 1.§ /1/-/2/ bekezdései, 2.§ a) pont/.
A KTIA tv. 4.§ /3/ bekezdése alapján a járulék éves bruttó összegéből - e törvényben meghatározott körben és mértékig - levonható a gazdasági társaság saját tevékenységi körében végzett kutatásfejlesztési tevékenység közvetlen költsége, valamint a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő és a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2.§ /1/ bekezdésében meghatározott szervezetektől megrendelt kutatási-fejlesztési tevékenység költsége. A felperes 2008. évi bevallásában e jogszabályhely alkalmazásával, csökkentett mértékű innovációs járulék kötelezettséget vallott.
Az adóhatóság szerint a járulékcsökkentés alapjaként a felperes által megjelölt tevékenység nem minősül K+F tevékenységnek. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok, a közigazgatási és a periratok alapján az adóhatározatok tényállásának nem teljes körű volta, és bizonyítatlansága okán az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény - Art. - 97.§ /4/ bekezdésének az érdemi döntésre kiható megsértését állapította meg. A Kúria az elsőfokú bíróság döntésével egyet értett.
Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény - Pp. - 221.§ /1/ bekezdésében foglaltaknak megfelelően indokolta rendelkezését, részletesen ismertette az első- és másodfokú eljárást és határozatokat, közöttük az adózó fellebbezését, a keresetet és az ellenkérelmet, ismertette az irányadó jogszabályokat, majd azokat ütköztetve a tényállási elemekkel részletesen kifejtette jogi álláspontját.
Az alperes is helytállóan mutatott rá határozatában, a KTIA tv. 12.§-a meghatározza, hogy mi minősül e törvény alkalmazásában alapkutatásnak, kutatás-fejlesztésnek, ipari vagy alkalmazott kutatásnak. E fogalmak tevékenységet definiálnak, egy folyamatot, amelynek van eleje, közepe és vége. Az alperes azzal mulasztott, hogy a vizsgálat alá vont időszakot (2006.-2008. évek) nem vetette össze a felperes fejlesztési tevékenységének egészével, részeivel, folyamatával és időtartamával, nem vizsgálta, hogy e tevékenység adóéveken áthúzódik-e, holott rögzítette határozatában, hogy az „adózó 2008. év végén kötött szerződést az SZVT-vel a tevékenységre”, amelynek következménye, hogy a felperes által hivatkozott, a kutatás 2009. évi folytatásaként megalkotott eredményt (programrendszer) sem értékelte.
A Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a határozat bíróság általi felülvizsgálatát. A Pp. 339.§ /1/ bekezdése szerint ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság - az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével - a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy sem a teljes körű adóhatározati tényállás megállapítása, sem annak érdekében a bizonyítási eljárás lefolytatása nem a bíróság feladata akkor, ha a tényállás a perben nem orvosolhatóan hiányos, illetve a per kereteit meghaladja a szükséges bizonyítási eljárás terjedelme. A tevékenység felperes által megjelölt eredményét az adóhatóság helyett először a bíróság nem értékelheti akkor, amikor az eredményt megelőző eljárás a tárgya a felülvizsgálni kért közigazgatási határozatoknak.
Mindezek folytán a Kúria az adóhatározatokat hatályon kívül helyező, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelező jogerős ítéletet a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2014. március 25.
A Kúria Sajtótitkársága