Mfv.I.10.259/2013
A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs jogi lehetőség.
1999. január 22-én a felperes bakancsára egy tartály tömlőjéből forróvíz folyt, és az a lábán égési sérüléseket okozott. Az esetet követően a felperes kórházba került, szepszis kórisme került megállapításra. A felperes 2001. április 24-étől 67 %-os munkaképesség-csökkenés alapján rokkantsági nyugdíjban részesül, amelyet 2003. februártól kezdődően 100 %-os munkaképesség-csökkenés alapján folyósítanak a részére.
A felperesnél a megelőző per során a szakértő intézet krónikus tüdőbetegséget, ízületi betegséget, szorongásos betegséget és szívbetegséget állapított meg, melyek -a vélemény alapján- a balesettel együtt vezettek a jelentős munkaképesség csökkenéshez.
A felperes a keresetében az alperes jogelődjénél elszenvedett munkahelyi baleset következtében kialakult egészségkárosodása miatt vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a törvényszék ezt a döntést helybenhagyta.
A Kúria hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. E döntés ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzésében egyértelműen előírta a még lefolytatandó bizonyítási eljárás kereteit. A korábbi másodfokú eljárásban résztvevő szakértők meghallgatásának szükségességét rögzítette, amelyet egyébként a felperes maga is indítványozott. A felperes korábban toxikológus szakértő véleményének beszerzését nem kérte, a megismételt másodfokú eljárásban pedig erre már nem volt mód figyelemmel a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is.
A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik, és a per összes, releváns körülményeire figyelemmel – meggyőződésük szerint – bírálják el, mérlegelik, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentétek miként oldhatók fel [a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve; Pp. 206. § (1) bekezdés]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége (Pp. 221. §). Az ítélet indokolásából világosan ki kell tűnnie, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróságok irányadónak tekintettek. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e (BH.2012.173.).
A másodfokú bíróság a megismételt eljárás során eleget tett a Kúria döntésében foglaltaknak, és a meghallgatott szakértők nyilatkozatai alapján helytálló következtetésre jutott.
Budapest, 2014. március 12.
A Kúria Sajtótitkársága