A felperes és az I.r. alperes egymással kölcsönszerződéseket kötöttek, melyek biztosítékaként a felperes keretbiztosítéki jelzálogjogát kikötötték az I.r. alperes ingatlanára vonatkozóan.
A II.r. alperes - aki I.r. alperes egyszemélyes tulajdonosa - és az I.r. alperes között az I.r. alperes tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan biztosítéki célú vételi jogot kikötő megállapodás jött létre a II.r. alperes által korábban adott kölcsönök biztosítékaként. A vételi jogot kikötő szerződés megkötése után 9 nappal az I.r. alperes csődeljárást kezdeményezett maga ellen. A csődeljárás eredménytelenségét követően a felszámolást a bíróság hivatalból megindította.
A felperes keresetében – egyebek mellett - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között létrejött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen, és emiatt kérte a vételi jog törlését. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperesek között létrejött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség folytán elrendelte a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását, azaz a szerződés tárgyát képező, az I.r. alperes tulajdonában álló ingatlanokról a II.r. alperes javára bejegyzett vételi jog törlését.
A II.r. alperes felülvizsgálati kérelem alapján eljárva a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Álláspontja szerint önmagában a vételi jog kikötése, a vételi joggal való rendelkező hitelezőt a felszámolás során előnyhöz nem juttatja. Ha a vételi jog jogosultja nem él a jogával és a felszámoló az ingatlant értékesíti, a vételi jog a Cstv. 38.§ (4) bekezdése alapján megszűnik, nem marad fenn teherként az ingatlanon.
A vételi jog jogosultja a felszámolási eljárásban élhet vételi jogával, és amennyiben él, köteles a vételárat megfizetni még akkor is, ha egyébként maga is hitelezője az adósnak. Az így befolyt vételár hitelezők közötti kifizetésére azonban a Cstv. szabályait kell alkalmazni. Előnyt a vételi joggal rendelkező hitelező nem élvez. Az a körülmény, hogy a vételi jog jogosultjaként eljáró személy – aki az adott esetben hitelező is - természetben juthat a vételi jog gyakorlása esetén a vagyontárgyhoz, nem jelent a Cstv. értelmében előnyt. A Cstv. ugyanis a hitelezők elsősorban pénzben - és nem természetben - történő kielégítését tűzi ki célul.
Ebből következően a vételi jog jogosultja nem jut előnyhöz, ha a vételi jog gyakorlásakor a vételár megfelel a felszámolási eljárásban történő értékesítés során elérhető vételárnak, vagy annál magasabb. Amennyiben alacsonyabb az opciós vételár, ez esetben a polgári jog szabályai szerint vizsgálható az adásvételi szerződés érvényessége (így például, hogy a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya eltolódott-e).
Budapest, 2014. március 6.
A Kúria Sajtótitkársága