A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek között a „házastársi vagyonközösséget megszüntető” szerződés vele szemben hatálytalan, mert a házassági életközösség fennállása alatt kezességet vállaló II. r. alperesnek a perbeli ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni illetősége az I. r. alperes tulajdonába került.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés a felperessel szemben hatálytalan, valamint az I. r. alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli ingatlanból a felperes a követelését kielégítse.
A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyta helyben. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Csjt. 30. § (2) bekezdésében foglaltakat. A II. r. alperes ugyanis a felperes javára kezességet vállalt, mely nem visszterhes ügylet kivéve, ha a kezes a kötelezettségvállalásért ellenértéket kapott. A II. r. alperes a kezesség vállalásáért azonban ellenértéket nem kapott, ezért az ügyletet nem lehet a Csjt. 30. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az I. r. alperes hozzájárulásával kötött ügyletnek tekinteni.
Kifejtette továbbá, hogy a Csjt. 30. § (2) bekezdése szerinti vélelmezett hozzájárulás alapján a Ptk. 203. § (1) bekezdésének alkalmazásához szükséges rosszhiszeműség nem állapítható meg, ahhoz ugyanis az szükséges, hogy a szerző fél valóban tudjon a követelésről, illetve arról tudnia kelljen (1/2011. (VI.15.) PK vélemény 5. pont). Önmagában a Csjt. 30. § (2) bekezdés szerinti vélelem fennállása a tényleges tudomást nem pótolja.
Budapest, 2014. március 3.
A Kúria Sajtótitkársága