A peres felek 2002 őszétől 2008 áprilisáig élettársi kapcsolatban éltek. Még az együttélésük előtt az alperes „lefoglalózta” a perbeli tanyát és a mellette lévő szántó ingatlant, majd a vételárat is kifizette. 2002 nyarán kötötte meg az alperes az adásvételi szerződést,amelyet vevőként a felperes is aláírt, így az ingatlan-nyilvántartásba 1/2-1/2 tulajdoni hányaduk került bejegyzésre. Ezt követően kezdődött el a tanya ingatlan teljes felújítása, amelyet az alperes szervezett, mivel a felperes munkavállalás céljából néhány hónapig külföldön tartózkodott. Külföldi munkabérét hazautalta és részben ennek felhasználásával folytatódtak az építési munkák a felek összeköltözését követően is.
A felperes a keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett hányadok alapján. Az alperes arra hivatkozott, hogy a bejegyzett hányadok nem tükrözik az ingatlan-szerzéshez való hozzájárulásuk arányát, mivel az ingatlan vételre és a felújítási munkák 90%-ára még az együttélés alatt, kizárólag az ő anyagi- és munka ráfordításai alapján került sor. Viszontkeresetet terjesztett elő 9/10 arányú tulajdonszerzésének, valamint a teljes élettársi ingó közös vagyon megosztásának az érdekében.
A per különös bonyolultságát – a szerteágazó ingó vagyon jogi helyzetének tisztázása mellett – az adta, hogy el kellett dönteni: az élettársi kapcsolat előtti időszakban a felek vagyonilag közreműködtek-e ténylegesen az ingatlanok megszerzésében, mely munkák estek a kapcsolat létrejötte előtti és az utáni időkre, mely munkához mennyivel járult hozzá egyikük vagy másikuk. Ez terjedelmes bizonyítást és annak jogi megítélését igényelte, mikét minősítse a bíróság az élettársi kapcsolat előtti vagyoni együttműködést, amennyiben az megállapítható.
Azt első fokú bíróság a felperes ingatlanszerzését csak 1/10 arányban látta megállapíthatónak, míg a másodfokú bíróság a bejegyzett 1/2-1/2 illetőségek figyelembe vételével szüntette meg a közös tulajdont. A Kúria - a másodfokú bírósággal egyetértve – a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Ítéletében kifejtette, hogy bár az ingatlanok megvásárlására az élettársi kapcsolat létrejötte előtt került sor, de ahhoz a felek anyagilag mindketten hozzájárultak, éspedig azon közös célukra tekintettel, hogy maguknak otthont és megélhetési lehetőséget biztosítsanak, amit az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is alátámaszt. Ezzel szemben az alperest terhelte volna a bizonyítás, hogy számottevően nagyobb mértékben működött közre a vagyonszerzésben, mint a felperes, amit azonban a peradatok nem támasztottak alá, mert az együttélés előtti megtakarításait, illetve azoknak az építkezésre való felhasználását nem bizonyította.
Budapest, 2014.február 20.
A Kúria Sajtótitkársága