Kfv.I.35.773/2013
A felperesi jogelőd gazdasági társaság 2008. évben kb. 2 hónap alatt pénzügyi tranzakciók egész sorát végezte. Eladott egy nagy értékű üdülőingatlant (1,1 milliárd forintért), egyes magánszemélyek és társasági cégtagok egymás között adták-vették az üzletrészeket, illetőleg a felperesi jogelőd társaság visszavásárolta egyes tagjaitól üzletrészeiket, ezeket bevonta, a törzstőkét csökkentette tőkekivonás okán. Mindezen pénzügyi műveletek eredményeképpen a felperesi jogelődnek közel 950 millió forintos vesztesége keletkezett, majd utóbb – 2010-ben – ezen jogelőd társaság beolvadt a felperesi társaságba.
Az adóhivatal az üzletrész visszavásárlásokkal összefüggésben felmerült társasági adó elszámolás helyességét vitatta. Álláspontja szerint ugyanis a nem bevétel megszerzése érdekében felmerült rendkívüli ráfordítás értékével a felperesi jogelődnek meg kellett volna emelnie a társasági adó alapját. A perben felmerült fő jogkérdés tehát az volt, hogy a jogügylet a Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint minősülhet-e.
A Kúria az első fokú bírósággal azonosan úgy foglalt állást, hogy az említett jogszabályi rendelkezés akkor is alkalmazandó, ha maga a törvény – miután nem taxációt tartalmaz – külön nem nevesíti az üzletrész visszavásárlást. E jogértelmezésen túl – a felperes által hivatkozott – még további számos, részben anyagi jogi, részben eljárásjogi jogszabálysértést is vizsgálni kellett.
Az ügy bonyolultságát a terjedelmes iratanyag, az összetett, szövevényes hátterű tényállás és a több különböző jogkérdés eldöntése jelentette.
Budapest, 2014. február 12.
A Kúria Sajtótitkársága