Kfv.V.35.262/2013/5.
Az adóhatóság – felszámolói fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett határozatában – a Kft.-vel szemben több adónemben írt elő adókülönbözetet. E határozat megállapítása szerint a Kft. az általa kibocsátott készpénzfizetési számlák adattartalmát jogsértően számolta el bevétel helyett költségként és levonható adóként. A pénztárból olyan – a Kft. gazdasági tevékenységével összefüggő igazolt kiadásokhoz nem kapcsolódó – kifizetésekre került sor, amelyek a felperes részére juttatott egyéb jövedelemnek minősülnek. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a felperes volt a vizsgált években a társaság ügyvezetője és a pénztárkezelésért felelős személy.
Az adóhatóság ezt követően a felperesnél, mint magánszemélynél is ellenőrzést végzett. Határozataiban azt állapította meg, hogy a Kft. pénztárából felperes részére kifizetett összegek olyan egyéb jövedelemnek minősülnek, amelyek után adófizetési kötelezettség keletkezett, de ezt a felperes nem vallotta be, és nem teljesítette a különadó fizetési kötelezettségét sem. Mindezek miatt terhére adókülönbözetet írt elő, késedelmi pótlékot nem számított fel, adóbírságot nem szabott ki, mivel ezeket a Kft., mint kifizető terhére állapította meg. Az érdemi döntés tartalmazza a Kft. kapcsán tett megállapításokat, rögzítve, hogy az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor ezt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 130. §-a alapján a felperesnél figyelembe vette.
A Kúria hatályon kívül helyezte a felperesi keresetet elutasító jogerős ítéletet és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Jogi álláspontja a következő volt:
A jogállami klauzulával, a tisztességes eljáráshoz való joggal szoros összefüggésben maradéktalanul érvényesülnie kell a jogorvoslathoz való jognak.(Alaptörvény B.) cikk, 24. cikk, 28. cikk (1) és (7) bekezdései). A jogalkalmazás során továbbá a bíróságnak a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmeznie (Alaptörvény 28. cikk). Nem valósulhatnak meg tehát az Alaptörvénybeli szabályok akkor, ha ezek valamelyike, vagy bármelyike nem érvényesül teljes körűen, így pl. abban az esetben, ha a fél nem ismerheti meg a bíróság által felülvizsgálni kért határozatban felhasznált, érdemi döntés alapjául szolgáló adótitkot, és csupán formálisan gyakorolhatja jogorvoslathoz jogát.
Az elsőfokú peres eljárás során, illetve a jogerős ítélet meghozatalakor az elsőfokú bíróság még nem ismerhette ezért nem is alkalmazhatta – a jogvita eldöntésnél már figyelmen kívül nem hagyható - 1/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozatot. Ez kimondja, hogy az adótitok külön törvényben meghatározott titoknak minősül, perbeli védelmét a célhoz kötöttség elvével összhangban kell ellátni. Közigazgatási perekben a felek részére teljes körűen biztosítani kell a határozatokban felhasznált adótitok megismerését, amennyiben ezt nem teszik lehetővé, akkor a meg nem ismerhető adótitok bizonyítékként nem használható fel. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a szakértő is jogosult megismerni és értékelni mindazon adótitkot, amelyre kirendelése esetén feladatának teljesítése végett szüksége van.
Egy eljárási jogszabályi rendelkezés – jelen ügyben az Art. 130. §-a - nem foszthatja meg és nem zárhatja el a felperest attól, hogy a peres eljárás során jogait valóban gyakorolja, érdemi védekezését előterjessze, e körben iratok csatolását kérje, ezeket teljes körűen megismerje, igazságügyi szakértő kirendelését indítványozza. Az adótitkot tartalmazó közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során is teret kell kapnia az igazságszolgáltatás általános és a polgári peres eljárás sajátos alapelveinek. A tisztességes eljáráshoz való jog több tényezőt is magába foglal, ezek egyike a felek részére biztosítandó esélyegyenlőség. A felek azonos jogai, kötelezettségei kiterjednek az iratok megismerhetőségére is. Az adótitok egyaránt lehet adózást érintő tény, adat, körülmény, bizonyítékokat hordozó bizonyítási eszköz (határozat, végzés, igazolás vagy más irat). Az adóhatósági határozat jogszerűségét a bíróságnak a kereseti kérelemmel összhangban az adóigazgatási és peres eljárásban keletkezett bizonyítási eszközökkel összevetve kell megvizsgálnia és értékelnie. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló per nem dönthető el érdemben olyan bizonyíték alapján, amelyről a bíróság nem tud számot adni, amelyet a peres eljárás során a felek valamelyike – jelen ügyben a felperes - nem tekinthetett meg, amely kapcsán bizonyítást, érdemi védekezést, észrevételt csupán formálisan terjeszthetett elő.
A Kft.-vel szemben hozott határozatot valóban nem kellett kézbesíteni a felperesnek, ennek rendelkező része rá nézve nem rögzít rendelkezést, nem állapít meg fizetési kötelezettséget. E határozat indokolása azonban tartalmaz egy jogviszony értékelést, minősítést, amely az adóhatóság által sem vitatottan a felperessel szemben hozott érdemi döntés alapja, ezért a felperest nem lehet elzárni a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § (1) bekezdése szerinti szabályozás folytán és az előzőekben részletezettek miatt attól, hogy ne csak formálisan, hanem érdemben is és teljes körűen gyakorolhassa jogorvoslathoz való jogát. A felperes tehát alappal hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy jogosult a közigazgatási eljárás során adótitoknak minősített, a Kft. revíziója során beszerzett és vele szemben felhasznált bizonyítékok teljes körű megismerésére. A felülvizsgálati eljárásban - rendkívüli jogorvoslati jelege miatt - azonban ennek biztosítására éppúgy nincs lehetőség, mint annak megfontolására, hogy szükséges-e vagy sem a szakértői bizonyítás elrendelése az ügyben, mivel ezt a Pp. 275. §-a kizárja.
Az új eljárást az elsőfokú bíróságnak az 1/2013. KMJE határozat figyelembe vételével kell lefolytatnia és csak ezt követően dönthet a felek bizonyítási indítványairól, az adótitoknak minősülő és egyéb bizonyítékok értékeléséről, a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő érdemi döntés meghozataláról.
Budapest, 2014. január 27.
A Kúria Sajtótitkársága