Tanács 2006/112/EK. rendelet
Kfv.I.35.501/2012.
A felperes 2007. júliusában kötött ingatlan adás-vételi szerződést a felperesben részesedéssel rendelkező Önkormányzattal 67.080.000 forint + 13.416.000 forint áfa összegben. Az ingatlanokat az Önkormányzat 2007. decemberében 271.560.000 forint + 54.312.000 forint áfa összegben tovább értékesítette.
Az elsőfokú adóhatóság az áfa adónemben végzett, bevallások utólagos ellenőrzése során, a gazdaságilag nem független felek között az áfa alapjaként nem fogadta el a szerződés szerinti értéket, hanem az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 22.§ (6) bekezdés a) pontja szerinti megoldást alkalmazva, az ingatlan forgalmi értékét tekintette irányadónak. A forgalmi értékekét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII.tv. (a továbbiakban: Art.) 126.§ (1) és (2) bekezdésének megfelelően becsléssel állapította meg.
A felperes álláspontja szerint az Áfa tv. 70/A.§ folytán a 2007. évben is a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás szóló, a Tanács 77/388/EGK Irányelv (a továbbiakban: Hatos Irányelv) szabályai az irányadók, a Tanács ezt felváltó, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK Irányelve (a továbbiakban: HÉA Irányelv) nem alkalmazható, de ha alkalmazható lenne, akkor pedig az állapítható meg, hogy a 80. cikk szerinti feltételek teljesülését az alperes nem vizsgálta.
A Hatos Irányelv 11. cikk A) rész (1) bekezdésének a) pontja szerinti főszabálynak megfelelően az adó alapja nem lehet több, mint a kapott ellenérték. Az eltérést lehetővé tevő-, a 27.cikk (2) bekezdésében szabályozott bejelentést Magyarország nem tett, így csak a főszabály alkalmazható. A felperes álláspontját megerősítendő hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-285/10. számú, Campsa-ügyben hozott ítéletére, melynek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.I.35.123/2011/9. számú ítéletében (EBH2012.K.9.) nem látta alkalmazhatónak az Áfa tv. 22.§ (6) bekezdésért.
Előadta továbbá, hogy az Áfa tv. közösségi joggal ellentétes 22.§ (6) bekezdése már a Hatos Irányelv 2006. évi módosítása előtt, 2004. május 1.-től, az Unióhoz való csatlakozás időpontjától hatályban volt, azt nem teszi jogszerűvé az Irányelv alperes által hivatkozott módosítása.
Az alperes álláspontja szerint, a Hatos Irányelv 2006. augusztus 13. napjától hatályos 11.cikk A) részének (6) bekezdésében foglaltak szerint lehetővé vált a tagállamok számára az adóalap meghatározására vonatkozó 11.cikk A) rész (1) bekezdés a) pontjában rögzített előírásoktól való eltérés (intézkedés hozatala) a szabadpiaci forgalmi érték alapján arra az esetre, amikor a felek között tagság szerinti kapcsolat áll fenn. Ennek következtében a 2007. évre már nem alkalmazható az Európai Bíróság Campsa-ügyben kifejtett álláspontja, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság ezen elveken alapuló, de a 2004-2005. évekre vonatkozó Kfv.I.35.123/2011/9. számú ítéletében foglaltak.
Az Áfa tv. 70/A.§ szerint ez a törvény az adózás rendjéről szóló törvénnyel együttesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelvvel és 2005. január 1. napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával.
A HÉA Irányelv a 413. cikk szerint azonban 2007. január 1-én hatályba lépett, és 1. cikk (1) bekezdése folytán ezen időponttól ez az Irányelv állapítja meg a közös hozzáadottértékadó-rendszert. Preambulumának (3) bekezdése szerint a cél a Hatos Irányelv szerkezetének és szövegének átdolgozása volt annak érdekében, hogy a rendelkezések világos és ésszerű módon, a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvvel összhangban kerüljenek bemutatásra, de akként, hogy mindez ne eredményezzen érdemi változásokat a meglévő jogszabályban. Az átdolgozási művelet ugyanakkor együtt járt néhány lényegi módosítással, amelyet mindazonáltal el kellett végezni.
A meglévő értékek megőrzésére való törekvés azonban nem eredményezheti azt, hogy az áfa fizetési kötelezettség megállapítására ne hatályos jogszabály alapján kerüljön sor. A Kúria ezért helyezkedett arra az álláspontra, hogy a 2007. január 1. és december 31. közötti időszakban az Áfa tv. közösségi joggal való megfelelősége – figyelemmel a HÉA Irányelv preambulumában foglaltakra is – csak a HÉA Irányelvvel összefüggésben vizsgálható. A Kúria által elrendelt új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak a HÉA Irányelv 80. cikke szerint eljárva kell állást foglalni a felperes és az Önkormányzat közötti ügylethez rendelhető adóalapról.
Budapest, 2013. november 20.
A Kúria Sajtótitkársága