A törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 198. § (1), (2) bek. a) és b) pont, (3) bek.], folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [régi Btk. 197. § (1) és (2) bek. b) pont], valamint lőfegyverrel visszaélés bűntettében [régi Btk. 263/A. § (1) bek. a) pont]. Ezért halmazati büntetésül 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki további 1 rb. folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében [régi Btk. 198. § (1), (2) bek. a) és b) pont, (3) bek.] és további 1 rb. folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében [régi Btk. 197. § (1), (2) bek. a) és b) pont, (3) bek.]; megállapította továbbá, hogy az elsőfokú ítéletben a vádlott terhére rótt 1 rb. folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntette a régi Btk. 197. § (1) bekezdés és a (2) bekezdés a) és b) pontjára figyelemmel a (3) bekezdése szerint minősül. Pontosította a bűncselekmények megnevezését és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott feleségének két – 1996-ban és 1999-ben született – lányunokája 2002-től velük egy házban élt. A kislányok édesanyja dolgozott, nagymamájuk beteges volt, így felügyeletüket többnyire a nevelő-nagypapa, azaz a vádlott látta el. Kihasználva, hogy az édesanya nincs otthon, a nagymama pedig alszik vagy kórházban van, a vádlott 2004. és 2011. között havonta több alkalommal mindkét sértett sérelmére térben és időben is elkülönülten hajtott végre fajtalanságnak és erőszakos közösülésnek minősülő cselekményeket.
I. Az idősebb kislányt először 2004-ben kezdte simogatni, s kérte, hogy vetkőzzön le. Az ettől elzárkózó kislányt azzal fenyegette, hogy őt, testvérét, és édesanyjukat kirakja a házból, utcára kerülnek, megveri, megöli. Ettől a sértett megijedt, és a továbbiakban a vádlott akaratának megfelelően cselekedett. Ennek megfelelően a vádlott és a sértett is meztelenre vetkőzött, s közöttük fajtalanságnak minősülő cselekmények történtek. 2007-től havonta többször, hétvégenként a vádlott és a sértett között erőszakos közösülésnek minősülő cselekmények is történtek.
II. A fiatalabb kislányhoz a vádlott 2008-től kezdett közeledni; az őt eltaszítani próbáló sértettel szemben erőszakos volt, és arra szólította fel az idősebb sértettet, hogy beszélje rá a húgát a szexuális együttlétekben való részvételre. Ennek ő végül eleget is tett: elmesélte a húgának, hogy mivel (utcára rakással, megöléssel) fenyegette meg a nevelő-nagyapjuk. A kisebb kislány ettől megijedt, és a hallottak hatására a vádlott akaratának megfelelően cselekedett. Ezt követően ő és a vádlott között, esetenként pedig hármasban történtek meg az I. pontban írt fajtalanságnak, illetőleg erőszakos közösülésnek tekinthető cselekmények.
A cselekménysor kezdetekor és befejezésekor a kisebb sértett egyaránt 12 év alatti volt.
III. A vádlott 2000-ben talált egy V10F6 típusú, 6 mm Flobert kaliberű lőfegyvernek minősülő forgópisztolyt, melynek tartásához szükséges engedéllyel nem rendelkezett; s azt a 2011-ben megtartott házkutatásig a hálószobájában tartotta.
A Kúria, mint harmadfokú bíróság a 2013. október 22-én megtartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozott Bhar.III.551/2013/6. számú ítéletével az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a vádlott cselekményeit 2 rb. folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettének – 1 rb. esetben részben kísérletnek – [a 2012. évi C. törvény (a továbbikban: Btk.) 197. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont, (4) bek. a) pont] és lőfegyverrel visszaélés bűntettének [Btk. 325. § (1) bek. a) pont] minősítette. A kiszabott szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap.
A Kúria álláspontjának lényege a következő:
Az elkövetéskor hatályban volt régi Btk. és a harmadfokú elbíráláskor hatályos Btk. összevetését el kellett végezni. A vádlott terhére megállapítható cselekmények büntetendősége azonos, a rendbeliség azonban csökken. A korábban helyesen 4 rb. nemi erkölcs elleni bűncselekményként értékelendő vádlotti magatartás a jelenleg hatályos Btk. szerint 2 rb. szexuális erőszakként minősül. A halmazati büntetési tételkeret a régi Btk. szerint 5 évtől 20 évig terjedhet; jelenleg 5 évtől 22 év 6 hónapig; ugyanakkor a súlyosítási tilalom folytán a büntetés tartama (15 év) rögzült.
Ehhez képest a Btk. 2. § szerinti döntésnél jelentőséggel az bíró, hogy amíg a büntetlen előéletű vádlott a régi Btk. 47. § (2) bekezdés I. fordulata szerint büntetése 4/5 részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, addig a jelenleg hatályos Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján a feltételes szabadságra bocsátásnak a legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap.
A Kúria ezért a jelen ügyben a 4/2013. (X. 14.) BK véleményben foglaltakra figyelemmel enyhébb elbírálás címén a jelenleg hatályos Btk. szabályait alkalmazta; annak megfelelően minősítette a cselekményeket és rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóság kapcsán.
Budapest, 2013. november 11.
Kúria Sajtótitkársága