További információk
A felperes 2008. december 15-én különböző, nem közösségi áruk szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte. A hatóság a kért vámeljárást határozattal - a vámáru-nyilatkozatokon megadott vámtarifaszámon - elvégezte, kötelezte a felperest ipari vám, általános forgalmi adó (áfa) és környezetvédelmi termékdíj megfizetésére.
A hatóság a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK rendelet (Vámkódex) 78.cikkére alapítottan vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzését rendelte el. Az ennek lezárásaként hozott határozatban módosította a szabad forgalomba bocsátásról rendelkező árunyilatkozat táblázatban felsorolt rovatainak adattartalma közül a 17. tételszám alattit, és a felperes terhére további vám és áfa fizetési kötelezettséget állapított meg. Döntésének indokolása szerint a vizsgálattal érintett árunyilatkozat 17. tételsorában a felperes nem a megfelelő vámtarifaszámot (vtsz) tüntette fel. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, és a fellebbezéssel érintett határozat indokolási részét határozata rendelkező részében I-V. számmal jelzetten és részletezetten megváltoztatta.
A felperes keresetében ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértésekre hivatkozott, és vitatta az alperes által megállapított vtsz. helytállóságát is. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében elutasította a határozatok hatályon kívül helyezésére irányuló felperesi keresetet.
A Kúria a jogerős ítéletet – részben eltérő indokolással – tartotta fenn hatályában, és a döntést igénylő lényeges jogkérdések kapcsán a következőre mutatott rá:
A Vámkódex 71.cikke értelmében a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit fel kell használni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették. A Vámkódex 78.cikke ad lehetőséget a vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzésére, és „ha a vámáru-nyilatkozat felülvizsgálata vagy utólagos ellenőrzése azt jelzi, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóság, a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésre álló új információk figyelembe vételével meghoz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére”.
A C-468/03. számú ítéletben kifejtett jogértelmezés szerint a Vámkódex 78.cikk (3) bekezdése vonatkozik a tárgyi tévedésekre, hiányosságokra, valamint az alkalmazandó jog értelmezési hibáira is. A hatóságok módosíthatják, felülvizsgálhatják döntéseiket és a szükséges intézkedés alatt értendő az, hogy ha többet fizetett a fél, akkor visszafizetés iránti határozatot kell hozni, amiből értelemszerűen következik az is, hogy, ha és amennyiben nem megfelelő összeget fizetett, akkor további fizetésére kell kötelezni.
A Vámkódex és a közösség vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (Vtv.) - a felperes érvelésével ellentétben – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004.évi CXL. törvény (Ket.) 114.§-ához képest speciális szabályozást rögzít, ezért jogvita esetén nem a Ket., hanem a speciális vámjogi rendelkezések az irányadók.(Vtv. 1.§ (1) bekezdése, 2.§ (5) bekezdése), a közösségi jog szabályai pedig felülírják a nemzeti jog rendelkezéseit.
Az elsőfokú határozat – a felperes érvelésével ellentétben – számmegjelöléssel és szövegszerűen is hivatkozik a vámeljárás tárgyában hozott határozatra, az ennek alapját képező vámáru-nyilatkozatokra, mint ahogyan a szabad forgalomba bocsátásáról szóló határozat is hivatkozik a mellékletét képező vámáru-nyilatkozatra, annak egyes tételeire, így a táblázat 17. rovatára. Az elsőfokú határozatból és az alperesi határozatból egyértelműen kitűnik, hogy az érdemi döntések a vámkezeléskor hozott határozat alapját képező vámáru-nyilatkozaton feltüntetett vtsz-ek módosítását tartalmazzák, és világosan fogalmaznak a tekintetben is, hogy a vámkezeléskor hozott határozathoz képest többletfizetési kötelezettséget állapítanak meg. A hatóság tehát a Vtv. 78.cikk (3) bekezdésének megfelelően járt el, amikor meghozta a „szükséges intézkedést”. A felperesi érveléssel ellentétben tehát nincs két egymással ellentétes „érvényben” lévő határozat, hiszen a szabad forgalomba bocsátás megtörtént, ennek visszavonására nem kellett intézkedni, a szükséges intézkedés pedig kizárólag arra a körre terjedhetett ki, amire az elsőfokú hatóság döntést hozott, és amit az alperes helybenhagyott.
A vámkezeléskor hozott határozat 17. tételsorában olyan nem közösségi áruk kerültek fejőgép alkatrészként szabad forgalomba bocsátásra, amelyek az áruosztályozási szabályok alapján nem minősülnek a fejőgép alkatrészének, ezek a tehénfejés kiegészítő tevékenységének ellátását szolgáló önálló gépek, berendezések, illetve ezek alkatrészeire nem alkalmazható az áru-nyilatkozatok szerinti 8434 vtsz. Az alperes és az első fokú bíróság a vám –és statisztikai nomenklaturáról és a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. Melléklet. Első Rész. Bevezető rendelkezések I. szakasz. Általános szabályok A. pont 2.a) és 6. szabályaival összhangban állóan végezte el az áruosztályozást.
Budapest, 2013. október 1.
A Kúria Sajtótitkársága