A perben eljárt bíróságok az I. r. alperes jogelődje, valamint a felperes mint hitelfelvevők (a felperes egyben mint zálogkötelezett) és a II. r. alperes mint hitelnyújtó közötti hitel- és zálogszerződés érvénytelenségét állapították meg a Ptk. 14/B. §, illetve a Ptk. 215. § (1) és (3) bekezdése alapján, mivel az I. r. alperes jogelődje cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állt az ügyletkötéskor. Az eljárt bíróságok az eredeti állapot helyreállítása körében egyetemlegesen kötelezték a felperest és az I. r. alperest a kölcsönösszegből még fennálló tartozások és kamatai visszafizetésére, valamint rendelkeztek a felperes ingatlanát terhelő jelzálogjog törléséről. Az ügy több eljárásjogi és anyagi jogi elvi kérdést is felvet, a kölcsönszerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonásával kapcsolatban.
1. Az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonásáról a bíróság csak erre irányuló kereseti kérelem alapján dönthet. A felperesnek az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresete azonban az alperes ellenkérelme és viszontkeresete hiányában is megalapozza a bíróságnak azt a kötelezettségét, hogy döntsön az alperesnek visszajáró szolgáltatásról (2/2010. (VI.28. PK vélemény 7) pontja). A perbeli esetben a felperes magát nem tekintette kölcsönfelvevőnek (hanem csak zálogkötelezettnek) és ezért a hitel és zálogszerződés érvénytelenségének a megállapítása mellett csak az ingatlanára bejegyzett jelzálogjoga törlését kérte. A II. r. alperes ellenkérelme viszont az eredeti állapot helyreállítására irányult. Kérdés, hogy ha a felperes az érvénytelenségi jogkövetkezmények levonásának csak egy elemét (adott esetben a jelzálogjog törlését) kéri, akkor ez valamint az alperes ellenkérelme elegendő-e ahhoz, hogy a bíróság teljeskörűen levonja az érvénytelenség jogkövetkezményét, vagy ehhez az adott esetben a II. r. alperes viszontkeresete kellett volna. Az eljárt bíróságok az eredeti állapot helyreállíthatóságának egységessége folytán nem követeltek a II. r. alperestől viszontkeresetet és megelégedtek az ellenkérelemmel, hiszen a felperes által a keresetben kért jelzálogjog törlésére sem kerülhetett volna sor anélkül, hogy a bíróság a még nem törlesztett kölcsönösszeg visszafizetésére ne kötelezze a hitelfelvevőket.
2. Az azonos perbeli oldalon álló szerződő felek egymással szembeni marasztalására általában nincs lehetőség (2/2010. (VI.28.) PK vélemény 11. pont). A jelen ügy azonban jó példa arra, hogy előállhat olyan perfelállás, amikor az eredeti állapot teljeskörű (egységes) helyreállításának a követelménye megkívánja az alperesek egymás közötti marasztalását (az adott esetben a felperes és az I. r. alperes egyetemleges kötelezését a II. r. alperes javára).
3. Elvi kérdésként vethető fel, hogy kölcsönszerződésnél egyáltalán helyreállítható-e az eredeti állapot, figyelemmel arra, hogy bár tulajdonátruházó eleme is van a szerződésnek, e szerződésfajta lényegadó sajátossága még sem ez a mozzanat, hanem az idegen pénz használatának a ténye, ami viszont irreverzivilis. Az eljárt bíróságokban ez az aggály fel sem merült és az eredeti állapot helyreállítása körében a felvett kölcsönből még nem törlesztett tőkeösszeg és kamatai (1/2010. (VI.28.) PK vélemény 9. pont) visszafizetésére kötelezték a kölcsön felvevői.
4. A perbeli hitel és zálogszerződés kifejezetten kimondta, hogy a kölcsönnyújtás oszthatatlan szolgáltatás, a hitelfelvevők pedig egyetemleges kötelezettek. Erre, valamint arra tekintettel, hogy az érvénytelen rész nélkül a felek a szerződést nem kötötték volna meg az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az I. r. alperes jogelődjének korlátozott cselekvőképessége az egész szerződés semmisségét eredményezi (Ptk. 239. § (1) bekezdés), tehát a szerződés a felperes és a II. r. alperes relációjában is semmis, függetlenül a felperes cselekvőképességétől. Ehhez képest az elsőfokú bíróság feleslegesen lefolytatott bizonyítás alapján állapította meg azt, hogy a felperes gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen állapotban volt az ügyletkötéskor.
5. A felperes a felülvizsgálati kérelemében azon az alapon vitatta az egyetemleges visszafizetési kötelezettségét, hogy semmis szerződésen nem alapulhat egyetemlegesség. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartó döntésében egyetértett a másodfokú bíróság azon érvelésével, amely szerint az, hogy a felek a szerződésben egyetemleges kötelezettek voltak, a szerződés érvénytelensége ellenére kihat arra, hogy a felek az eredeti állapot helyreállítása során is egyetemleges kötelezettek. Az jelenti ugyanis az eredeti állapot helyreállítását, hogy amit egyetemleges kötelezettként vettek fel, azt egyetemlegesen is fizessék vissza.
Budapest, 2013. szeptember 17.
A Kúria Sajtótitkársága