Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal a felpereseknél 2003.-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként határozataiban a felpereseket adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperesek vagyongyarapodásaival és az életvitelükre fordított kiadásaikkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmeik együttes összege, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 109.§-ának /1/-/3/ bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4.§-ának /1/ bekezdése, 28.§-ának /1/ bekezdése értelmében egyéb jövedelemként vette figyelembe.
Az elsőfokú bíróság az adóhatározatok felülvizsgálata iránti közigazgatási perekben lefolytatott bizonyítási eljárások alapján a másodfokú határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A felülvizsgálati eljárásokban a Kúria hangsúlyozta, hogy a perrel érintett bevallások utólagos ellenőrzése során a felperes-adózók voltak kötelesek igazolni azt, hogy bevallásaiknak adatai a valósággal egyezőek. Kiadásaiknak fedezetéről az adózók bírnak ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevételük volt, azt mire fordították, a felpereseket terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperesek által beterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles dönteni, a meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben biztosított volt.
Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /Pp./ 324.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164.§-ának /1/ bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, tanúkat hallgatott meg (kilencet), majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felpereseknek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést – a tényállás tisztázatlansága és bizonyítatlansága okán - (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűtlennek minősítette.
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának /1/ bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes, részletes tényállást rögzített, okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a kereseteknek helyt adó döntéseit, amelyek szerint a felperesek tanúbizonyítással bizonyították kereseteiket, ezért a jogerős ítéleteket hatályukban fenntartotta. (Kfv.V.35.188/2012/5. és Kfv.V.35.190/2012/5. szám ítéletek)
Budapest, 2013. szeptember 2.
A Kúria Sajtótitkársága