Az adós által kezdeményezett, mintegy 660 hitelezőt érintő csődeljárásban az elsőfokú bíróság a csődegyezséget jóváhagyta, és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Hitelezői fellebbezések folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság két okból találta jogszabálysértőnek a csődegyezséget: Egyrészt azért, mert a csődeljárás alatt álló hitelezők vezető tisztségviselője által tett csődegyezséghez hozzájáruló nyilatkozathoz – az egyezség bírósághoz való benyújtásával egyidejűleg – nem került becsatolásra a vagyonfelügyelőjük hozzájáruló nyilatkozata, ezért ezeknek a hitelezőknek a nyilatkozata – álláspontja szerint – nem fogadható el. Másrészt úgy ítélte meg, hogy maga az egyezség olyan módon került megszövegezésre, amely kizárja a hitelezőknek a jogerősen jóváhagyott egyezség megtámadására irányuló eljárás megindításához való jogát. Joggal való visszaélésnek minősítette, hogy az egyezséghez hozzájáruló hitelezők olyan joglemondásra kényszerítették a hozzá nem járuló hitelezőket, mely nem tartozik a csődegyezség körébe.
Az adós felülvizsgálati kérelme folytán megindult eljárásban a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Végzésének indokolásában kiemelte, hogy önmagukban a csődeljárás alatt álló hitelezők vezetőinek a nyilatkozatai, minden további jogcselekmény kifejtése nélkül (automatikusan), nem érvénytelenek, hanem azok csak a vagyonfelügyelőjük által kezdeményezett megtámadás eredményeképpen válhatnának azzá. Erre tekintettel azon tény alapján, hogy nem az egyezséggel együtt kerültek benyújtásra a jóváhagyó nyilatkozatok, nem jogszabálysértő az egyezség.
Az egyezség tartalmával kapcsolatban a Kúria úgy ítélte meg, nem helytálló a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a joglemondó nyilatkozat egyezségbe foglalásával az adós elzárta a hitelezőket az egyezség utóbb történő megtámadásától, mert erre egyébként sincs lehetőség. A jogerősen jóváhagyott csődegyezség csak egységében vizsgálható és ítélet hatályú határozatnak minősül. A bíróság által jóváhagyott, a felek között létrejött egyezséget – mint a felek szerződését - külön perben nem támadhatja meg a hitelező, perújításnak is csak akkor van helye, ha arra a jogszabály lehetőséget ad.
A Kúria tartalmában sem találta az egyezség vitatott részét jogszabályba ütközőnek. A csődeljárás során az adóssal szemben csak a már létező, lejárt és le nem járt követeléseket lehet érvényesíteni (Cstv. 3.§ ca) és cc) pont). Ebből következően a csődegyezségben a hitelezők nem mondhatnak le még nem létező – esetleg a jövőben létrejövő – követeléseikről, mert arra a csődeljárás nem terjed ki. (Így tehát nem mondhattak le az adóssal kötött szerződéseikből származó, a csődeljárás tartama alatt még nem létező követeléseikről sem, hiszen azokra nem terjedt ki az egyezség hatálya.)
Az iratok szerint a hitelezők is tisztában voltak azzal, hogy az egyezség csak a már létező – lejárt és le nem járt – követeléseikre vonatkozik, a jövőben keletkező követeléseik érvényesítésére nem hat ki, ezt ugyanis a tárgyalásról készült jegyzőkönyv is tartalmazza.
Budapest, 2013. július 22.
A Kúria Sajtótitkársága