Kfv.V.35.208/2012/9.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni /Itv. 1.§/, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése /18.§ /1/ bekezdés/. Az Itv. szabályoz illetékmentességet, és illeték kedvezményeket, részletesen meghatározva, hogy mely feltételek teljesültsége esetén mentes avagy kedvezményezett a vagyonszerzés.
A felperes az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p.) pontjára alapította vagyonszerzésének illetékmentességét, amely szerint „mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól termőföldnek a külön jogszabály alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs igazolással rendelkező, mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély általi, visszteher ellenében történő megszerzése, feltéve, ha az így vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig nem idegeníti el, azon vagyoni értékű jogot nem alapít, és egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja. A feltételek vállalásáról a vagyonszerzőnek legkésőbb a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell nyilatkoznia az állami adóhatóságnál.” Felperes kérelmére – mivel az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p.) pontjában foglalt törvényi feltételeket teljesítette – vagyonszerzésének illetékmentességét állapította meg az elsőfokú hatóság.
Az Itv. 26.§-ának /1/ bekezdés p.) pontja azonban tovább folytatódik, méghozzá akként, hogy: „Ha a vagyonszerző a termőföldet az 5 év letelte előtt elidegeníti, vagy azon vagyoni értékű jogot alapít, igazolhatóan nem mezőgazdasági célra hasznosítja, az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.”. A termőföld mezőgazdasági célra történő hasznosításának jogi akadályát képezi, ha a vásárlás időpontjában az ingatlanon a vevő személyével nem azonos más személynek vagyoni értékű joga áll fenn. A felperes az illetékmentes vagyonszerzését megállapító fmh jogerőre emelkedését követően önmaga jelentette be, hogy ingatlanait a megvásárlásuk időpontjában és azt követően is más személy „bérelte”, így azokat önmaga mezőgazdasági célra nem hasznosítja, azaz a vállalt törvényi feltételt /„a vásárolt termőföldet a vásárlástól számítva legalább 5 évig (…) mezőgazdasági őstermelőként mezőgazdasági célra hasznosítja”/ nem teljesítette. Az Itv. 26.§ /1/ bekezdés p.) pontja alapján ezért az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie.
Az Itv. 26.§ /1/ bekezdés p.) pontja az fmh jogerőre emelkedéséig, illetve az azt követő időszakban, amely a vásárlástól számítottan 5 évig tart, tehát időben egymás után következően kettő, és nem azonos tényállást szabályoz. Az első tényállás szerint – amely az fmh jogerőre emelkedéséig tarthat - a vagyonszerző teljesíti az illetékmentesség feltételeit, ezért vagyonszerzése illetékmentes. A második tényállás szerint az a vagyonszerző, akinek a vagyonszerzését illetékmentesnek állapította meg a hatóság, az illetékmentesség általa vállalt feltételeit nem teljesítette, ezért az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie. Az Itv. anyagi jogi szabályozása tehát a nem azonos időben megvalósulóan, és eltérő tényálláshoz (az illetékmentesség törvényi feltételeinek teljesítése - az illetékmentesség vállalt törvényi feltételeinek nem teljesítése) más-más illetékezési szabályt (mentesség - fizetési kötelezettség) tartalmaz. A felperes eltérő álláspontja téves.
A kiszabás alapján fizetendő illetékről - ideértve a mulasztási bírságot is - fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni /Itv. 78.§ /1/ bekezdés/. Az elsőfokú hatóság fmh-t bocsátott ki akkor, amikor felperes vagyonszerzésére – az általa igazolt illetve vállalt feltételek alapján – 0 Ft összegben szabta ki az illetéket.
Az Itv-ben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - az Itv. 88.§ /1/ bekezdése alapján - az Art. rendelkezései irányadóak. Az elsőfokú hatóság nem sértett jogszabályt akkor, amikor a felperes vagyonszerzése után fmh-ban történt illeték kiszabást követően, az illeték mentességi feltételek nem teljesítése miatt az Itv. 26.§ /1/ bekezdésében kötelezően megfizetni rendelt illetéket az Art. 125.§ /3/ bekezdése alapján határozatban írta elő.
A határozat (végzés) módosításáról, visszavonásáról az Art. 135.§ /1/ bekezdésében foglalt szabályozás szerint ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata (végzése) jogszabálysértő, a határozatát (végzését) az adózó terhére a határozat (végzés) jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A Ket. 114.§ /1/ bekezdése értelmében ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja.
Az Art. 135.§ /1/ bekezdése és a Ket. 114.§ /1/ bekezdése is akként rendelkezik, hogy a határozat módosítására, visszavonására akkor kerülhet sor, ha a hatóság döntése jogszabálysértő voltát állapítja meg. Az fmh-ban foglalt döntését azonban az elsőfokú hatóság nem minősítette utólag jogsértőnek, mert azt álláspontja szerint a meghozatalakor megállapított tényállás és jogszabályok alapján jogszerűen hozta meg. Jogsértés hiányában pedig nem volt törvényes lehetőség az fmh módosítására vagy visszavonására. Az a tény, hogy felperes az illetékmentesség általa vállalt feltételét az fmh jogerőre emelkedését követően nem teljesítette, az fmh-ban foglalt döntést nem tette jogsértővé, hanem e magatartásával a hatóság rendelkezését követően egy újabb tényállást valósított meg, amelynek pedig az Itv. 26.§ /1/ bekezdés p.) pontjának utolsó mondatában foglaltan jogkövetkezménye (illetékfizetés) van.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013 július 2.
A Kúria Sajtótitkársága