Az I. r. alperes jogelődje 20.000.000 forint összegű hitelt folyósított egy cégnek, amelynek tartozásáért a felperes ingatlanra vonatkozó jelzálogjog alapításával, a II. r. alperes pedig készfizető kezességi szerződéssel vállalt kötelezettséget. A jelzálogszerződés és a kezesi szerződés megkötésére ugyanazon napon egy közjegyzői okiratban került sor. Az adós helyett a kezes teljesített. A felperes a kezes teljesítésére figyelemmel a jelzálog-jogosulttól a zálogjog törlésére vonatkozó engedély kiadását kérte. Ezt az I. r. alperes megtagadta azzal, hogy a jelzálogjog a teljesítő kezes kérelmére a kezesre szállt át. A felperes kereseti kérelmében a zálogjog törlését kérte.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A Kúria helytállónak találta a felperes érvelését, hogy a kereset elutasítása következtében a helytállási kötelezettség egyedül a felperest terhelné. Az egymásra tekintettel, egy időben járulékos kötelezettséget vállaló felperesnek és a II. r. alperesnek számítaniuk kellett arra, hogy az adós nem teljesítése esetén mindkettőjüknek helyt kell majd állni. A Ptk. 338. § (1) bekezdése szerint az egyetemleges kötelezetteket, ha jogviszonyukból más nem következik, a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben a követelésnek őket terhelő része erejéig megtérítési követelése támad. Az egyetemlegesség különböző biztosítékok esetén is megállapítható. A Kúria álláspontja szerint a II. r. alperest annak az összegnek az erejéig illeti meg a jelzálogjog, amely tekintetében megtérítési igénye van a társkötelezettel, a felperessel szemben. Ez az általa kielégített követelés 1/2 része.
Budapest, 2013. június 20.
A Kúria Sajtótitkársága