A perbeli ingatlan megszerzése érdekében az I. r. felperes és a II. r. alperes között kölcsönszerződés jött létre, mely kölcsönösszeg erejéig a II. r. alperes javára első ranghelyen jelzálogjog, valamint a jelzálogjog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalom került az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.
Az I. r. felperes és az I. r. alperes között hosszú, határozott időtartamra szóló bérleti szerződés jött létre a fenti ingatlanra, mellyel összefüggésben az I. r. alperes azt is vállalta, hogy az ingatlant felújítja.
Az I. r. felperes az ingatlanra meghatározott napon gyakorolható vételi jogot biztosított az I. r. alperesnek, míg a II. r. felperes, mint az I. r. felperes kizárólagos tulajdonosa az I. r. felperesben meglevő üzletrészére biztosított vételi jogot, ami ugyancsak egy meghatározott napon volt gyakorolható. Mindhárom szerződést többször módosították, a vételi jogot biztosító szerződéseket módosító egységes szerkezetbe foglaló szerződéseket a II. r. alperes is aláírta.
Felperesek elsődleges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges kereseti kérelmeket terjesztettek elő, melyek többségén belül külön kereseti kérelmeket terjesztettek elő a bérleti szerződéssel illetve a különböző vételi jogot biztosítós szerződésekkel összefüggésben. Így annak megállapítását kérte többek között részben az I. r., részben a II. r. felperes, hogy az ingatlanra, illetve az üzletrészre vonatkozó vételi jogot biztosító alapszerződés nem jött létre, ha létrejött hatálya megszűnt, ha létrejött és hatályos úgy a háromoldalú szerződés érvénytelen illetve hatálytalan. A II. r. alperest a vételi jog törlésének ingatlan-nyilvántartásból való törlése tűrésére kérték kötelezni. Ugyancsak annak megállapítását is kérte az I. r. felperes, hogy a bérleti szerződés sem jött létre, ha létrejött az több okból is érvénytelen.
Az elsőfokú eljárás ideje alatt a vételi jog gyakorlására meghatározott nap eltelt és az I. r. alperes vételi jogával csak az ingatlan vonatkozásában élt.
Az elsőfokú bíróság részítéletében a II. r. felperesnek az üzletrészre vonatkozó vételi jog létre nem jöttének, érvénytelenségének megállapítására valamint a felpereseknek a II. r. alperessel szemben előterjesztett tűrésre irányuló keresetét elutasította. A részítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A Kúria a II. r. felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárva a részítéletet jogszerűnek találta a II. r. alperessel szembeni keresetet elutasító részében, hivatkozva 109/1999 (XII.29.) FVM rendelet 28. § (3) bekezdésében foglaltakra. Az üzletrészre vételi jogot biztosító szerződésekkel kapcsolatos kereset elutasítását megalapozatlannak találta, mivel a bíróságok nem nyilatkoztatták meg a II. r. felperest, hogy a vételi jog gyakorolhatóságának megszűnése ellenére milyen jogi érdeke fűződik a fenti tárgyban a kereset fenntartásához, így megalapozatlanul hivatkoztak a kereset elutasításának indokaként a Pp. 123. §-ában foglaltakra. A Kúria rámutatott arra, hogy a perben eljárt bíróságok tévedtek akkor, amikor nem vizsgálták, hogy a II. r. felperesnek mi az a jogi érdeke, amely miatt egy ez idő szerint még érvényesnek tekintendő, de időközben megszűnt szerződés érvénytelenségének, létre nem jöttének vagy korábbi időponttal történt megszűnésének megállapításához fűződik.
Az ügy különös munkaigényességét a számos szerződés, azok számos módosítása, a kereseti kérelem rendkívüli összetettsége, az egyes kereseti kérelmek egymáshoz való viszonyának nehéz tisztázása okozta.
Budapest, 2013. május 16.
A Kúria Sajtótitkársága