Kfv.V.35.079/2012/6.szám
A perújító felperes kérte a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.39.241/2010/10. számú – keresetét elutasító - ítéletének (LB ítélet) hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyező, közigazgatási szervet új eljárásra kötelező ítélet hatályában fenntartását. Indítványozta – az alapperrel egyezően – három és még további két személy tanúkénti meghallgatását, akik előadása szerint igazolni tudják, hogy a jövedéki termékek jogszerűen kerültek az országba, ezeket ajándékba kapta és az üzlethelyiségében lefoglalt „cigaretták kizárólag személyes használat célját szolgálták”.
Az első fokú bíróság a 4.K.21.608/2011/5.számú jogerős ítéletében helyt adott a perújító felperes kérelmének.
A perújított alperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria hatályon kívül helyezte a perújítási ügyben hozott jogerős ítéletet és a LB ítéletet hatályában fenntartva a következőkre mutatott rá:
A perújítás rendkívüli – nem fellebbviteli jellegű – perorvoslati lehetőség, amely nem a jogalkalmazásnak, hanem az alapeljárás ténybeli hibáinak a kiküszöbölésére szolgál, tehát jogkérdésben, alapperben elbírált jogi álláspont tekintetében nincs helye perújításnak. Olyan tény miatt nem engedhető meg a perújítási eljárás kezdeményezése, amely az elsőfokú eljárásban ismert volt, és amit nem a perújító fél számára kedvezően bíráltak el. Annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy perújítási okként megjelölt bizonyíték elbíráltnak vagy el nem bíráltnak tekintendő, a perújítással érintett ítélet indokolása az irányadó.
A perújított alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a perújítás okaként megjelölt bizonyítékok nem felelnek meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti törvényi feltételeknek, és a kérelem tartalmát tekintve a LB ítéletbe foglalt jogi álláspontot támadja.
Az első fokú bíróság perújítási ügyben hozott, felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletében az utasok személyi poggyászában importált termékek általános forgalmi adó és jövedéki adómentességéről szóló 2008. évi LXVIII. törvény 4.§ b) alpontjával kapcsán kifejtett érvelés ellentétes a perújítással támadott LB ítéletben, továbbá a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.) 110.§ (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal, amely törvényhelyek az LB ítéletben nemcsak nevesítésre, hanem részletesen is ismertetésre kerültek. Ezek értelmében – ahogyan arra az LB rámutatott - az üzlethelyiségben nyitva tartás idején található jövedéki termék eredetét a nem jövedéki engedélyes kereskedő igazolni köteles, és a nem jövedéki engedélyes kereskedő jövedéki terméket csak adóraktárból, jövedéki engedéllyel rendelkező kereskedőtől és importálótól, felhasználói engedélyestől, továbbá – kizárólag a 103.§ (3) bekezdés szerinti esetben – nem jövedéki engedélyes kereskedőtől szerezhet be. Nem jövedéki engedélyes kereskedő, ahogyan azt az LB ítélet is tartalmazza, a készleten lévő jövedéki terméket nem szerezheti meg a Jöt. 110.§ (2) bekezdésben írt módoktól eltérően.
Az ügy eldöntése szempontjából releváns tények körét mindig a felek közötti jogvita elbírálására irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezések határozzák meg, és határolják be. Tekintettel arra, hogy a perújító felperes az üzlethelyiségében, mint nem jövedéki engedélyes kereskedő birtokolt, a jövedéki termék származását, eredetét, adózott voltát csak a nem jövedéki engedélyes kereskedőre vonatkozó LB ítéletben meghatározott, továbbá a perújított alperes határozatában is megjelölt jogszabályhelyeknek megfelelően igazolhatja. Emiatt a tanúbizonyítás, tehát nem csak a már alapperben felajánlott három személyé, hanem a perújítási kérelemben megjelölt másik kettőé is szükségtelen, mivel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel nem eredményezhet kedvezőbb határozatot a perújító felperesre nézve.
A perújítási ügyben eljárt elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül - a rendelkezésre álló iratokkal, adatokkal, határozatokkal, így különösen az LB ítélettel szemben – megalapozatlanul, jogszabálysértően tette meg azt a megállapítását, mely szerint a határozatokkal érintett jövedéki termékek kizárólag a perújító felperes személyes szükségleteinek kielégítését szolgálták. Utal e körben a Kúria arra is, hogy olyan tény miatt nem engedhető meg a perújítási eljárás kezdeményezése, amely már az alapeljárás során is ismert volt és azt a bíróság nem a perújító fél számára kedvezően bírálták el. Jelen ügyben pedig a perújítást megelőző ítéletek egyértelműen rögzítik, hogy a cigaretták feltalálási, lefoglalási helye miatt nem állapítható meg olyan tényállás mely szerint a lefoglalt jövedéki termék kizárólag a perújító felperes személyes szükségleteinek kielégítésére szolgált volna.
Budapest. 2013. május 3.
A Kúria Sajtótitkársága