(adatok figyelmetlenségből történő elnézésének és a kijavításukra irányuló kérelem elutasításának értékelése a bírósági jogkörben okozott kárért fennálló felelősség szempontjából)
A felperes a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló keresetét arra alapította, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti perét tárgyaló másodfokú bíróság a vagyonmérlegben 91-101. tételszámok alatt szerepeltetett ingatlanokkal kapcsolatban figyelmen kívül hagyta, miszerint ezek csak ¼ hányadrészben tartoztak a vagyonközösséghez, és ehelyett azokat tévesen az 1/1 hányadrész forgalmi érték alapul vételével állította a vagyonmérlegbe. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy megemelkedett mindkét házastárs jutója, amelynek eredményeként volt házastársa részére magasabb összegű megváltási árat kellett megfizetnie. Emellett a másodfokú bíróság a kijavítás iránti kérelmét is elutasította. Ebben megállapította azonban, hogy hibázott a bíróság, amikor az ingatlanok ¼ hányadrésze helyett azok 1/1 hányadának forgalmi értékével számolt. Ezt azonban olyan ténybeli tévedésnek minősítette, amely a Pp. 224. §-ának (1) bekezdése által szabályozott kijavítással nem orvosolható.
A bírósági jogkörben okozott kárért fennálló felelősség elbírálása során a Kúria abból indult ki miszerint nem minden károkozó magatartás vezet el a hatóság, vagy bíróság felelősségének megállapításához, mert ahhoz olyan károkozó magatartás szükséges, amely nyilvánvalóan és kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedést tartalmaz, illetőleg a tények kirívóan okszerűtlen értékelését valósítja meg. Az adott esetben nem volt vitás, hogy a vagyonközösségi per bírósága az ingatlanforgalmi szakértői véleményben foglalt adatokat figyelmetlenségből elnézte és emiatt az abból kiinduló számítás hibás eredményre vezetett. A Kúria álláspontja szerint azonban ez nem értékelhető olyan kirívóan súlyos mulasztásnak, amely elvezethetne a bíróság kártérítési felelősségének megállapításához. [Ehhez hasonlóan nem találta kirívóan súlyos mulasztásnak a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.V.21.287/1996/4. számú ítéletében a gyermektartásdíj összegének megállapítása során történt számítási hibát sem.]
Kirívóan súlyos jogalkalmazási tévedésnek minősítette azonban a Kúria, hogy az vagyonközösségi per bírósága a hiba észlelését követően sem hivatalból, sem pedig kérelemre nem intézkedett annak kijavítása iránt. A Pp. 224. § (1) bekezdése ugyanis épp az ilyen esetekben, tehát névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén teszi lehetővé a határozat kijavítását. A vagyonközösségi bíróság fent vizsgált magatartása pedig akár a „szám-vagy számítási hiba”, akár a „más hasonló elírás” kritériumainak egyértelműen megfelelt. Ezért a Kúria a perbeli jogvita elbírálása során a kijavítási kérelem elutasítását találta olyan kiemelkedően súlyos mulasztásnak, amely kellő alapul szolgált a Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdéseiben meghatározott kártérítési felelősség megállapításához.
Budapest, 2013. április 23.
A Kúria Sajtótitkársága