TÁJÉKOZTATÓ
Felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása, valamint kártérítés megfizetése
Különösen munkaigényes és elvi jelentőségű, a Kúria M.I. tanácsa által 2013. március 20-án megtartott tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.035/2012. számú ügyről.
A felperes a keresetében egyebek mellett a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását kérte. E körben arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, továbbá vitatta az abban írt indokok valós és okszerű voltát. Erre tekintettel a jogellenes megszüntetés anyagi jogkövetkezményeinek alkalmazását igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a II.r. alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az a II.r. alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest négy havi átlagkereset, elmaradt munkabér, valamint ezen összegek után járó kamat megtérítésére. A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rögzítette, hogy a felek a költségeiket maguk viselik. Kötelezte a II.r. alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra kereseti illetéket, valamint tolmácsdíjat.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a II.r. alperesi felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ezért az jogellenes. Az Mt. 106. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kirendelés esetén a munkaviszony megszüntetésének joga kizárólag a kirendelő munkáltatót illeti, amely a munkáltatói jogkörgyakorlást kizárólag a vele munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át.
A felperes és a II.r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság összegszerűségben kijavított ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya a II.r. alperesnél 2011. szeptember 30-án szűnt meg. A keresetfelemelés folytán kötelezte a II.r. alperest a felperes részére további elmaradt munkabér fizetésére annak kamatával együtt. Kötelezte továbbá a II.r. alperest részperköltség, valamint fellebbezési eljárási illeték viselésére.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes nem vitásan kirendelés alapján dolgozott a felmondást megelőzően a korábbi I.r. alperes budapesti ügyvédi irodájában. Az erről szóló 2003. március 5-ei megállapodást is és a korábbi munkaszerződés-módosítást is a II.r. alperes, a londoni iroda képviselői írták alá.
A II.r. alperes felülvizsgálati kérelme folytán indult eljárásban a Kúria másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben hatályában fenntartotta.
A Kúria eljáró tanácsa a terjedelmes iratanyag alapján az alábbi kérdésekben döntött:
a bíróságok megsértették-e a 1979. évi 13. tvr. 5. §-ának (1) bekezdését;
kirendelés esetén melyik munkáltatót illeti meg a munkaviszony megszüntetésének joga;
alaptalan volt-e a II.r. alperes hivatkozása arra vonatkozóan, hogy a II.r. alperes tagja (angol terminológiában: partnere) volt a munkáltatói jogkör gyakorlója;
bizonyított volt-e a jogkör delegálás ténye;
az eljárt bíróságok megsértették-e a Pp. 3. § (3) bekezdését, illetve a 235. § (1) bekezdését.
Budapest, 2013. március 20.
Kúria sajtótitkársága