A felperes az alperes megrendelése alapján nyílászárókat gyártott és épített be különféle építési helyszínekre. A mindezek ellenértékeként őt megillető vállalkozói díjból azonban az alperes 1.688.533 forintot nem fizetett meg.
Az alperes ellen 2010. június 19-i kezdő időponttal csődeljárás indult, amelynek során 2010. augusztus 27-én az alperes egyezséget kötött azokkal a hitelezőkkel, akik követelésüket bejelentették a részére, valamint a vagyonfelügyelőnek. Az egyezség szerint az alperes 17 %-os arányban vállalta tartozásai kiegyenlítését. A felperes a csődeljárásban nem vett részt, követelését nem jelentette be.
A felperes keresetében 1.688.533 forint vállalkozói díjhátralék és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes ellenkérelme a per megszüntetésére irányult. Azzal érvelt, hogy a felperes felhívás ellenére sem jelentette be igényét a csődeljárásban. A vállalkozói díjhátralék megfizetése iránti követelését ezért vele szemben csak akkor érvényesítheti, ha a csődeljárás nem vezet eredményre, és ellene felszámolási eljárás indul. A jelen pert ezért a Pp. 157. § a) pontja alapján – a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára figyelemmel - meg kell szüntetni.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 1.688.533 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, a másodfokú bíróság pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a jogvita elbírálása során a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2001. augusztus 04. napját megelőzően volt hatályban rendelkezéseit kell alkalmazni. E szabályok szerint pedig a csődegyezség hatálya nem terjed ki arra a hitelezőre, aki a csődeljárásban nem vett részt, és a hitelezői igény bejelentésének elmulasztása nem jár jogvesztéssel sem. A jogalapjában és összegszerűségében egyébként nem vitatott vállalkozói díjtartozását ezért az alperes köteles megfizetni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán megindult felülvizsgálati eljárásban a Kúriának két elvi kérdésben kellett állást foglalnia. Egyrészt abban, hogy a csődegyezség hatálya kiterjed-e azokra a hitelezőkre, akik a csődeljárásban nem vettek részt, mivel a követelésüket nem jelentették be az adósnak és a vagyonfelügyelőnek, másrészt abban, hogy a bejelentés elmaradása jogvesztéssel járt-e.
A Kúria a felmerült elvi kérdések megválaszolása során abból indult ki, hogy a jogvita elbírálásakor a Cstv-nek az alperessel szembeni csődeljárás megindításakor hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény ezt követően, 2011. augusztus 04-én hatályba lépett módosításai a jelen ügyben nem alkalmazhatóak, e szabályok alkalmazására ugyanis csak a hatályba lépésüket követően indult csődeljárásokban kerülhet sor. A 2009. szeptember 01. és 2011. augusztus 03. között indult csődeljárások esetében pedig a csődeljárásban részt nem vett hitelezőkre a csődegyezség hatálya a Cstv. akkor hatályos 20. § (2) bekezdésének helyes értelme szerint nem terjed ki. A követelés bejelentésének elmaradása nem jár a hitelezők számára jogvesztéssel sem. Kifejezett törvényi rendelkezés hiányában ugyanis a jogvesztés nem állapítható meg, a követelés bejelentésének elmulasztásához pedig a Cstv. korábban hatályos rendelkezései nem fűztek ilyen jogkövetkezményt.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Budapest, 2013. március 5.
A Kúria Sajtótitkársága